Bátyám felesége most szült: jogos, hogy a bátyám ne hagyja magára az ünnepek alatt pár órára sem?

Ott csak a húsos nő van.

A kérdező meg eltűnt. Szerintem nem bírta a kritikát.

Az a baj, hogy 15 évesen nem tudsz szépséget látni ebben a helyzetben.

Nekem a nővérem 10 évvel, a bátyám 7 évvel idősebbek nálam, mind a ketten családosak már. Mikor elköltöztek otthonról én is nehezen viseltem, de én akkor még kb 10-12 éves voltam. De akkor is felfogtam,hogy ez az élet rendje.

17 éves voltam, amikor megszületett az első pici a családban a nővéremtől, majd pár hónapra jött rá a második is a bátyáméktól (egyszerre voltak kismamák a sógornőmmel) és a nővéreméknek másfél évre rá jött a második pici is. És én nem így álltam hozzá, mint te, hogy akkor most a babával akar ellenünk hangolódni bárki is, hanem mentem hozzájuk, együtt babáztunk, ugyanúgy jól éreztük magunkat, és a mai napig is így van, bár nem vagyok egy nagy gyerek imádó, de mind a három kisgyereket nagyon szeretem, és rendszeresen vagyok velük, de tiszteletben tartom azt 100%-ig, hogy már nem ugyanúgy megy minden, mint régen, hogy koncertre megyünk meg szórakozni, mert a gyereket nincs hova tenni. Inkább nyáron grillezünk kint a kertben, ahol a gyerekekkel együtt lehetünk. Ha családi összejövetel van, akkor elfogadjuk, hogy ők nem ülnek ott este 10-ig, mert a gyerekeket le kell fektetni. Stb...

Az a baj, te nem tudod ezt felfogni,hogy nem ellenségként hanem új örömként kéne erre a helyzetre tekinteni.

Előző: Hát egy 15 éves már nem gyerek. Én 15 évesen dolgoztam már stb. nem voltam gyerek. Kb 12 éves korig az max.

És egy átlag 8-10 éves se mond olyat,hogy a babával akar a nő családi vitát szítani. Ilyet csak gyökerek találnak ki. Nehogy már baj legyen, hogy apa lett a bátyj.

Ja es írta, hogy apa anya nagyi mind neki adnak igazat úgyhogy a jaj még gyerek elméleted is bukta. Nincs mit szépíteni, egy mérgező, ultragáz família.

Majd felnősz és akkor megérted. Egy friss anyuka se úgy képzeli el a férjével és gyermekével töltött első közös karácsonyt, hogy egyedül ül a kisbabájával a karácsonyfa mellett, a férje meg mindhárom nap órákon át távol van, mert a másik három családtag túl kényelmes ahhoz, hogy felemelje a valagát. Pláne a kisbaba első heteiben nagyon sokat jelent, ha az apuka is ott van mellette, mert egy ennyire pici csecsemőről gondoskodni elég ijesztő elsőre (a közhiedelemmel ellentétben mi, nők sem születünk úgy, hogy ez genetikailag bennünk van).

Nem értem, miért nem tudja a bátyád egyszerre meglátogatni mindkét szülőjét és a nagymamáját, pl. úgy, hogy a két szülő elmegy a nagymamához, vagy ahhoz, aki a legközelebb lakik hozzátok. Ennyire nem állnak szóba egymással a családtagjaid? Mert ha ezt láttad magad előtt példának, akkor szinte már megértem, hogy miért nem bírsz elképzelni egy normális családi életet.

Ja, és külön cuki, hogy a sógornőd nem készülődik, mert "a családja főz helyette". A családja ezek szerint a bátyád helyett is főz, nem? (elvégre egy háztartásban lakik a feleségével, vagy mifene). A tiéd meg arra nem képes, hogy felemelje a seggét és legalább egy lakásba összecsődüljön, hogy a bátyádnak ne kelljen bejárni fél Pestet három napon át?

96-os, ez kedves, hogy védeni akarod a kislányt, hiszen "még gyerek", csakhogy az a stílus, ahogy ír a frissen szült sógornőjéről, nem egy ártatlan gyerekre jellemző, hanem féltékeny, rosszindulatú kis hárpiára. Gyerek nem gondolkozik olyanon, hogy "Mi lesz vele ha a bátyám dolgozni fog?", " pár órát nem bír ki kettesben a babával", "a családja főz helyette".

Mellesleg nekem van 15 éves gyerekem, fiú, jóval idősebb fiútesókkal. Volt, hogy barátnő vagy haverok miatt elhalasztották a tervezett közös programot a nagyok, soha az életben ilyen stílusban nem nyilatkozott egyik csajról vagy haverról se, sőt, volt, amikor ő védte meg az egyik lányt, mikor kifakadtam, hogy iszonyúan fáraszt a csaj, kicsit ritkábban is jöhetne (aranyos volt, de nagyon butácska szegény, állandóan csacsogni akart velem, de nem mindig volt hozzá türelmem.) 15 éves lánytól pláne elvárható, hogy empatikusabban, normálisan gondolkodjon, ne akarja már kisajátítani a testvérét, és totálisan ignorálni annak családját.