Nevelőapám új felesége az őrületbe kerget. Semmi nem jó amit csinálok. Hogyan alakítsak így ki vele normális kapcsolatot?
A válásom után hazaköltöztem a gyerekekkel. Azóta meglehetősen fagyos a hangulat. Apu felesége betolakodóként tekint rám. Semmi nem jó amit csinálok, ha csak hozzá merek szólni az ő gyermekeihez, akkor már áll a bál, hogy nincs hozzá jogom, ne szóljak bele a családja életébe stb.
Normális hangnemben nem tudunk kommunikálni.
Hogyan lehet, ha lehet egyáltalán egy ilyen helyzeten javítani?
A leülős beszélgetésig el sem jutunk, ha meg apu kiosztja akkor meg az a baj. Halvány lila gőzöm sincs, mit tehetnék.
Gondolom, akkor már te is felnőtt vagy, saját családdal. Nehéz. Ha jól kijönnétek, akkor is nehéz lenne két családnak együtt élni, úgy hogy ti végül is nem vagytok rokonok.
Szerintem is a külön lakhatást kéne megoldani. Ez így nem egészséges.
Azért őt is meg lehet érteni, élték a nyugodt életüket, és most egy számára idegen családdal kell együtt élnie.
Komolyan itt mindenki azzal jön állandóan, hogy albérlet?! Nem tudom azok tudják-e, hogy igenis van olyan, hogy valaki nem tud elmenni albérletbe egyedül, főleg, hogy van gyerek.
Nálunk pl kb 120 000 ft az átlag fizu. Na igen de pl egy 2 szobás albi kb 60-70 plusz rezsi ami kb 30000 ft. Akkor marad 20000 ft ja kajára és a gyerekekre plusz van még a családi és jó esetben a gyerektartás. De akkor is nagyon nagyon nehezen lehet kijönni. Ha meg valaki kevesebbet keres akkor meg végképp nem.
Kérdező talán fèltékeny rád próbáld meg elmagyarázni, hogy te nem szeretnél vitát ha nem tudtok normálisan beszélni egymással akkor nem is szóljatok inkább egymáshoz.
Ezt már átbeszéltem apuval és nem állnak úgy anyagilag, hogy albérletbe tudjanak menni, illetve max egy kis lyukra lenne elég, itt meg kényelmesen elférünk.
Nem tudom, hogy miért utál ennyire, okot nem adtam rá.
A levél jó ötlet, talán hajlandó lesz elolvasni.
Levéél? Tényleg, tök felnőtt dolog. Az oviban írkálnak leveleket, hogy ne kelljen beszélniük egymással.
Felnőtt nő vagy, ne tojjál már be a mostohádtól!
Nem betojok tőle, hanem képtelen vagyok vele beszélni.
Amint meglát, sóhajtozik, csapkod, sír vagy kiabál, ezzel a frászt hozva a gyerekekre, majd mikor ők is megijednek, a fejemhez vágja, hogy ez is az én hibám és elviharzik és bezárkózik a szobájukba. Nyilván az ajtót nem fogom rátörni...
És eddig jóban voltatok?
Ha nem, akkor várható, hogy az együttélés meg pláne nem fog menni.
Szerintem az lenne a jó, ha kettesben csinálnátok valami "csajos" programot és közben átbeszélnétek, hogy hogyan lehetne mindenki számára megkönnyíteni az együttélést.
Szerintem lehet, hogy csak fél, hogy most el kell menniük, nem lesz hol lakniuk. Vagy félti a kényelmét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!