Önsorsrontás? Veled volt már ilyen?

igen párkapcsolat.

jelenleg így vagyok.

fogalmam nincs, miért nm lépek ki belőle.

talán az a legegyszerűbb válasz, hogy idióta vagyok.

17/L

Én is így vagyok most.

Párkapcsolat. Amúgy aranyos, kedves srác és rendes, nem iszik,nem dohányzik anyucik álma fiú.

Talán egy kicsit túl rendes is.

De sokszor elég bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, mert sokszor úgy érzem, nem figyel oda rám. Mindig odafigyel a névnapokra, szülinapokra, ilyenekre. Meg hogy a szexet lassú zenével, gyertyával fessük alá. ( Mondjuk én ezt nem is annyira szeretem). Viszont arra nem figyel oda, hogy rám hangolódjon, meg ilyesmi. Szóval lelkileg nem igazán figyel oda rám.

Sokszor érzem, hogy nem leszek vele hosszútávon boldog.

Eltérő az értékrendünk nagyon sok mindenben, és nagyon más az életritmusunk is, ami nagyon megnehezíti a kapcsolatunkat.

Ami a másik oldalon van, hogy nincs okom, hogy ne szeresse, és úgy érzem, hogy örülnöm kéne, hogy ilyen pasit fogtam ki. Ráadásul a környezetem is állandóan azt mondogatja, hogy ő milyen rendes.

Még adok esélyt a kapcsolatnak, de szerintem, ha annyira nem illünk össze, előbb utóbb úgyis szétmegyünk.

Mindennap iszom, nem is keveset. Tudom,hogy nem kellene, meg minden, de egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne menjek le a kedvenc helyemre. Ha találnék valami munkát suli mellé tuti nem járnék.

egy mérnöklány

Olvassátok el Dr. Csernus Imre - A nő illetve A férfi című könyveit, az erről szól. Hogy miért elégszünk meg azzal ami nyilvánvalóan kevés nekünk.

Könnyű azt mondani, hogy "megszoktuk", meg akarat kérdése. Én úgy vagyok vele, amikor elkezdek vegetálni, akkor átgondolom hogy az miért van. És megszűntetem a probléma forrását :)