Ha egy nőnek 35 évesen nincs még gyereke, akkor valószínű, hogy egyedül marad?

19: Azt nem tudtam. Az én felmenőim (déd- ük- és szépmamáim) föleg 33-48 éves koruk közt szültek, pár kivétellel.

Más oldalról kell megközelíteni a dolgot. Az emberi személyiség szerkezete, érzelmi összetétele éppoly széles skálás változik, mint a külső antropológiai megjelenés. Mindehhez hozzájárul a szerencse, a véletlen, az adott környezet, amibe beleszületik. Egy eldugott zsákfaluban élő nő, aki mezőgazdasági munkából tartja el magát, ki sem mozdul, kevés emberrel érintkezik, kevés tudomást szerez a világ dolgairól, az egészen más helyzetben van, mint egy városi, kifejezetten társas környezetben élő valaki. Nagyon sokat számít azonban a lelki oldala a dolognak, mert én több ismerősömnél is azt látom, hogy lelki sérülések azok, amelyek az együttélést illetve a gyerek vállalását befolyásolják. Egy volt kolléganőmnél, aki kifejezetten feleségnek és anyának való melegszívű, dolgos, gondoskodó, teljesen átlagos, azaz "normális" nő, én egyszer rákérdeztem. És az volt a válasz, hogy igen egyszer volt (feltehetően a húszas éveiben), akihez hozzáment volna, de az nem akarta. Az ilyen nagyon érzékeny ember, aki rosszul viseli a visszautasítást és kudarcot, az az amúgy is gyenge kezdeményező készségét még inkább visszaveszi. Egy másik kolléganőmnél szintén húszas évei legelején volt egy tragédia, amikor a bátyja öngyilkos lett és a kolléganőm saját magát hibáztatta, mert akkor éppen szerelmes volt és "nem törődött a bátyjával, nem figyelt rá kellőképpen", mondta ő. Emiatt pszichés kezelésre is szorult, a párkapcsolata felbomlott, holott neki nyilván nem volt semmi szerepe a bátyja öngyilkosságában. Az én unokahúgomnak még késő tizenéves korában volt egy nagy szerelmi csalódása és hiába gondolnánk, hogy eben a korban azért ezen túlteszi magát az ember lánya, de ő nem tette túl magát. Valamikor a harmincas éveitől ugyan együtt él valakivel, de gyerekre már nem vállalkozott és már túl is van az arra alkalmas életkoron.

Én több mint valószínű ,hogy kb 35 leszek mire bevállaljuk mert hiába vagyok 1 éve házas férjem csak saját lakásba lesz hajlandó vállalni most 29 vagyok de nem bánom, mert jobb mintha mondjuk az előző párom elhagyott volna terhesen például 25 évesen.

21 Az igaz, hogy régen sokáig szültek a nők, mivel vállaltak legalább 10 gyereket, de 40-42 fölött azért már akkoriban sem volt szokás. Egyébként nem azzal szokott gond lenni, aki szült mondjuk 25 évesen és utána 42 évesen egy másik gyereket, mert a második könnyebben összejön. Az a gond, hogy valaki nekikezd 35 felett és nem jön össze, csak lombikkal, vagy úgy sem. Azt mondják a női szervezet megjegyzi a terhességet, ha volt már korábban terhesség, akkor 40 fölött is teherbe eshet akár.

24: De most leírtam egy tényt, te meg kijelented, hogy az nem úgy volt. De, úgy volt. Pl. a dédmamám 33 évesen szülte az első gyereket, és 41 évesen a nagymamámat, aki a 4. gyerek volt, ebből egy meghalt. Később nem szült már. Nem tudom, mi az a "régen a nők" nálad, én konkrétan tudom, hogy nálunk ki hány évesen szült 1800-1940-ig, és az nem illik bele az állításodba, hanem úgy volt, ahogy én írtam.

Jav.: 41 évesen suülte a nagymamámat, aki a 3. gyerek volt, és még 43 évesen szülte a 4. gyereket. Bocsi.

Igen van ilyen ismerősöm, éppen 35 éves volt, amikor megismerkedett a most már férjével. Nem karrierista, sem "ki kell élnem magam" típus, előtte is többéves komoly együttélős kapcsolatai voltak.