Azok a nők akik egyedül maradtak egy gyerekkel mennyire valószínű hogy lesz valaki aki gyerekkel együtt elfogadja őket?

Ez csakis az adott embertől függ. Van, aki talál szerető társat, van, aki beéri valami baráti kapcsolattal, és van, aki végleg egyedül marad.

De a végeredmény csak a te személyiségeden és erőfeszítéseiden múlik, szóval ezt így nem lehet megmondani.

Rengeteg elvált vagy akár még agglegény férfi is van, akinél nem akadály egy gyerek, mert egyszerűen családközpontúak vagy szeretik a gyerekeket. Az már rajtad múlik, találsz-e ilyet.

Észrevesznek, ezt elvált, kislányos anyukaként mondom. Mi 3 éve váltunk el lassan, az ex férjem azóta is él, mint hal a vízben, úgy váltogatja a nőit, mint az alsógatyáit, de a magánéletét nem firtatom, végül is azt csinál, amit akar.

Én még nem hevertem ki teljesen azt a kudarcot, csalódást, ami ért, így nehezemre esik új kapcsolatba kezdeni, nem is igen vagyok nyitott erre, még akkor sem, ha hiányozna egy társ. Randizgatok néha, de a kislányom miatt már nem fogok ki-be ugrálni kapcsolatokból, hazahozni mellé idegen férfiakat, akik fél évig az élete részei lesznek, majd eltűnnek.

Elég férfias közegben mozgok a mindennapokban a munkámból adódóan, így sikerült jól megfigyelnem a reakciókat. Ha idősebb, pl. 35-ös korosztályban nézelődsz, náluk ez többnyire nem okoz problémát, főleg ha netán ő is elvált apuka.

Két kategóriát figyeltem meg. Azokat, akiket a legkevésbé sem érdekel, hogy van-e gyerekem, vagy sem. Magam miatt szeretnének velem lenni és a kislányom nem akadály. Illetve azt a réteget, akik meghallják, hogy van egy 4,5 éves lányom, elváltam és hanyatt homlok menekülnek. Hiába tetszik egy ilyen férfi, amint érzem rajta azt, hogy a kislányom akadály, már én sem tudok rá úgy nézni. Egyszerűen átalakult a gondolkozásom, mostmár első sorban anya vagyok. A társamnak így kell elfogadnia. Ha a kislányom léte nem tetszik neki, akkor én sem tetszek neki, ennyi. Nem kell ezt annyira komolyan venni.

Előfordult, hogy a beteg kislányomat nem tudtam hova "tenni", muszáj volt bemennem pár órára dolgozni, ő pedig elég jól volt ahhoz, hogy velem jöjjön és lefoglalja magát abban az 1-2 órában. Eljött velem, vittünk zsírkrétát, színes ceruzát és leültettem rajzolni.

A legnagyobb meglepetésemre nem a női kollégák zsongták körül és dicsérték agyon a kislányomat, hanem a fiatalabb férfiak. Lefoglalták őt, körbevitték a cégen belül, megmutogattak neki mindent az ő nyelvén, mi mire jó, stb. Az 1-2 óra helyett majdnem teljes munkaidőben ott voltunk és én alig láttam a lányomat. Még egy hét múlva is áradozott, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen helyen dolgozhatok, ő is sokkal szívesebben csinálná ezt mindennap, minthogy oviba menjen. :)

Ergo én azt mondom szerencsére van nagyon nagyon sok ellenpélda is, akik képesek elfogadni azt az embert, aki vagy. Hozzád tartozik mostmár a gyereked és aki vele együtt nem tud elfogadni, azt hosszútávon te sem fogod tudni társadként szeretni. Kár is több energiát belefeccölni. Ha átalakítod a gondolkozásod úgy, hogy a gyereked az első, a pasi meg vagy jön, vagy nem, akkor nem fog földhöz vágni egy-egy olyan eset, amikor valaki lepattint, mert anya vagy. Hajrá! :)

Hát igen, kétesélyes a dolog.

Sajnos sok nő ilyenkor átvált "anyuka" üzemmódba.

Nem magának keres társat, illetve azt csak mellékesen... hanem a gyereknek apukát. Az ismerkedésnél is hamar elhangzik, hogy természetesen első a gyerek... ami nem lenne baj, csak akkor, ha utána jön még 3 szemeteskocsi, meg mindenki más - és csak utána a szerencsétlen férfi, már ha jöhet egyáltalán.

De már olyan is volt, hogy nevelni is kellett volna ezt a gyereket, viszont a fenti feltételekkel (hogy első a gyerek, stb) - hogy lehet valakit úgy nevelni, hogy mindenben fölötted áll? Ha bármiben nevelni szeretnéd, az anyja azonnal leint?

Ugyanakkor a szükségletei természetesen megszabnak mindent, kihagyni semmiből nem lehet... egy férfi általában nem sokig bírja ezt.

Tehát, ha társat szeretnél, akkor elsőre vedd tudomásul, hogy a társad valószínűleg NEM a gyereked érdekli. Lehet, hogy néha foglalkozik vele - de mellékesen. TE érdekled.

És akkor érdekled, ha az idő nagy részében ráérsz. Ha nem mindig és mindenkor a gyerek jegyében mennek a dolgok.

Mivel a férfiak többsége már belefutott hasonlóba - EZÉRT tart a többség a kisgyerekes anyáktól.