Miért mondják, hogy a szegények boldogabbak?

Én is úgy vélem, hogy tipikusan a szegények dumája ez, akik utálnak mindenkit akiknek jobb soruk van. "Lehet, hogy nincs semmink, de legalább mi boldogok vagyunk, és összetartunk...!" Na persze..

Valaki írta, hogy az anyukájának gazdag gyerekek a tanítványai és, hogy nem tartanak össze, bezzeg a szegények...

Azért nem egy példát tudnék mondani, hogy alig futotta a családnak ételre, az apa mégis a kocsmába itta a fröccsöt, meg a szülők szívták a cigit, akkor el tudom képzelni milyen nagy boldogság van alkoholista, vagy éppen szerencsájéték függő szülőkkel szegényen!

Semmi köze a boldogságnak a szegénységhez vagy a pénzhez. Mindenki maga dönti el, hogyan szeretne élni. Lehet megkeseredni és sajnálni magunkat 80 ezres fizetéssel, de láttam már olyat aki ennek ellenére boldog volt és kereste az élet apró boldogságait. Ez rengeteg mindentől függ.

Boldogabbak a francokat...

Alapvetően a pénz hiánya az egyik dolog, ami a legjobban felőrli az embereket, családokat. Lehet szegény ember is boldog, de azért csak ott van a görcs a gyomrában hogy miből vesz ételt, hogy fizeti a számláit, hogy ne kerüljön utcára. Ha gyerek jön akkor azt sem áldásként éli meg, hanem első gondolata hogy miből nevelem fel. Aztán ott vannak az iskolák, jogsi, nyelvvizsga...Vagy épp a betegségek, amik szintén egy vagyont elvisznek.

Csak a saját példámon nézve. Míg csak tanultam, addig folyton szarul éreztem magam, ha elfogyott a pénzem, szülőktől kellett kérni. Alapból engem zavart, hogy nekik kell azért gürcölni, hogy én tanulhassak. Vagy rossz látni azt, mikor nem kapsz karácsonyra semmit, és látod az arcukon hogy szégyellik magukat...holott más gyerek meg azt meséli hogy ezt és azt kapott. Persze megérti az ember gyerekként is hogy nm telik valamire, de attól még belül csalódott, és a szülő is érzi ezt.

Vagy csak szimplán tömegközlekedéshez kötve vidékre járni barátnőhöz, olcsó nyaralásokat szervezni, otthon ülni mert nincs pénz...holott lenne az embernek ezer ötlete, csak enni is kell valamiből.

Vagy a 10 éves telefont sajnálni lecserélni mert drága az új...és mindenre azt mondani hogy nem veszem meg, mert nem telik...Mindezt mondom úgy, hogy ami nagyon kell az mindig megvolt, és igazán soha nem nélkülöztem, de mégis éreztem milyen az ha nincs...

Ehhez képest dolgozni és rendes fizetésből élni teljesen megnyugtató, és szinte felszabadul az ember.

Ha csak magam nézem:

- Tudom fizetni az önálló életet.

- El tudok menni kisebb-nagyobb kirándulásokra, autóversenyre, koncertre...akár 10-20 ezerért is,és nem fog hazavágni.

- Megcsináltattam az összes rossz fogam, most fogszabályzóra gyűjtök.

- Vettem új telefont, nem drágán de nem is sajnáltam rá az összeget.

- Egy szimpla sörözésre is nyugodtan mondok igent, és akár egy jobb helyre is beülhetünk, nem az utcán egy padon isszuk a borsodit...

De ezt látom testvéremen is. Dolgozik, vett egy autót, vett már egy csomó szerszámot mert szeret barkácsolni. Felújította a saját szobáját. Csomó pénzt elköltött úgy hogy tulajdonképpen semmi kirívót nem vásárolt, csak a számára szükséges dolgokat...

De ez van rokonoknál. Náluk is most jól megy a szekér, beköltöztek az új házukba amit 20+ éve kezdtek építeni és nem albérletben laknak...szinte látszik rajtuk, hogy sokkal boldogabbak, és nagy teher esett le róluk.

Nem azt mondom, hogy a pénz maga boldogít, de a hiánya boldogtalanná tesz.

Számomra mindig azt jelentette, hogy a gazdagok nem feltétlenül boldogok, illetve a szegények lehetNEK boldogabbak. Szóval én sose vettem szó szerint, hogy mindenképp boldogabbak a szegények. Én mindig úgy értelmeztem, hogy nincs egyértelmű összefüggés, a pénz nem ad boldogságot.

Sok módosabb családban azt látom, hogy elhanyagolják egymást - azért egy felsővezetőnek sok munkája van. Én mikor operátorként dolgoztam, a 8 óra leteltével felálltam, hazamentem, és vége volt a napnak. Édesapám elég jól keres, cserébe minden egyes este csörög a telefonja, hétvégén is be kell mennie dolgozni, nem ritkán karácsony napján is telefonon zaklatják, nyaraláson is, stb. Anyával meg velem alig volt ideje foglalkozni mindig is.

Mellesleg vannak dolgok, amiken nem segít a pénz. A gazdag családokban is lehet haláleset, komoly betegség, baleset, megcsalás, betörés, AKÁRMI.

Az ismerőseim közül pl a szegényebb családok sokkal összetartóbbak, valahogy jobb a szülő-gyerek viszony is. A gyerekek kiskoruktól kezdve nem kapnak drága holmikat, jobban értékelik az apró örömöket.

Én sose akartam különösebben gazdag lenni, a kínai póló ugyanazt tudja, mint a menő márkás. :D Inkább szerető családot és szerény anyagiakat választanék.

(Természetesen én most a válasz írásánál "szegény" alatt nem az éhezést értem. Az nem hiszem, hogy boldoggá tenne bárkit is.)

mért kel ilyen sekélyesnek lenni

méghogy az tesz boldogá hogy valamin ott virit egy dior felirat...

gyerekes és nevetsséges elképzelés

a te legnagyobb bajod nem a pénz hanem a lélek hiány

Egyáltalán nem boldogabbak, csak ez az általános tévképzet és sztereotípia. Nevezheted az irigység túlkompenzálásnak is: nincs pénze, de bezzeg boldog, mert szegény. Pedig ez nem igaz. A boldogság nem pénzfüggő, de iganis van egy minimális életszint (a megélhetési alapszükségletek szintje), ami alatt a legboldogabb ember is hamar elszontyolodik. Ha nincs mit enned, ha nincs fedél a fejed felett, ha nem tudsz a gyerekednek enni adni, ha nincs egy-két váltás jó ruhád (ezek a minimumok), akkor nem leszel más, mint egy gondterhelt ember.

Nálad azt kérdezem, hogy miért barátkozol olyan emberekkel, akik nem passzolnak hozzád? Jó sajnálni magadat?