Válás után röghöz kötés?
Adott a helyzet: viszonylag békés válás, közös gyerekkel mindkét szülő egyaránt sokat foglalkozik (közös felügyelet van). Mindkét szülőnek lett új kapcsolata. Innentől viszont egyiküknek sincs lehetősége lakóhelyet váltani (csak a közelben), hiszen akkor elszakítaná a gyereket a másiktól, megszűnne a közös felügyelet. Vagy mindenkinek költözni kellene, ami azért elég irracionális.
Én most ilyen helyzetben vagyok, és az új párom költözne... másik városba, vagy akár külföldre, én viszont a gyermekem miatt mozdíthatatlan vagyok, mert tudom, hogy szüksége van a másik szülőre is.
A páromnak kell alkalmazkodni, de hosszú távon nem tudom, hogy ez mennyire tartható. Van valakinek tapasztalata, megoldási javaslata ebben a kérdésben?
# 30: Nem, épphogy erős suli, ahonnan a diákok többsége 8, illetve 6 osztályos gimiben tanul tovább, így az utolsó két évre már csak egy fél osztálynyi gyerek marad az általánosban. Amúgy nagyon szereti a sulit, szuperjó osztályközösség van, nagyon jó pedagógusok, vannak szoros baráti kapcsolatai, tehát ezért is értelmetlen lenne váltani. A nagyszülők is közel laknak, sokat be tudnak segíteni, ha pl. munka miatt én nem tudok érte menni, akkor mennek ők. Ezek mind ide kötnek bennünket.
Tehát lényegében a párom karrierje miatt kellene mindezt feladnunk. Én ezt túl nagy árnak érzem, mert ha elköltöznénk, akkor nekem kellene ingáznom, a gyereknek sulit váltani, elszakadni a barátoktól, a nagyszülőktől és hát ugye főleg az apjától, akivel az utóbbi időben nagyon jó lett a kapcsolata.
Nyilván pár év múlva mindez már nem lesz olyan fontos, mert egyedül jár iskolába, nem kell hozni-vinni, meg a szülőkkel is inkább távolságot akar tartani, eleve új barátai lesznek majd, új közösségbe kerül, de most még ezek mind nagyon fontos szempontok. Ha költöznénk, akkor egyedül rám maradna minden, ami most megoszlik családon belül, nem is tudnék annyit dolgozni (tehát lehet, hogy a párom többet keresne, de valószínűleg én meg kevesebbet, szóval ugyanott lennénk).
Nézd, akárhogy is fényezed, az eset egyértelmű: csak a párod érdeke a költözés, a tied és a fiadé nem, és az exed egyedül nem tudja megoldani a nevelését. Te egyszer már hoztál az exeddel egy döntést, amikor gyereket vállaltatok közösen. Ez lemondásokkal jár ha nem is 18 évig, de azért majdnem ilyen hosszú ideig, ezzel tisztában voltatok, és láthatóan a válásotok után is szépen nevelitek, közösen oldjátok meg a dolgot.
Az alkalmazkodás és a lemondás Nektek szükségképpeni megoldás, az új párodnak nem. Neki kell mérlegelnie, hogy a karrierje fontosabb, vagy ti, és nem nektek, hogy az egész család életét (mert attól, hogy elváltatok, a gyerek attól összeköt)felforgatjátok-e az ő karrierjéért, vagy sem. ha nagyobb lesz a gyerek, és nem igényel akkora törődést, mint most, Te majd akkor szabadulsz folyamatosan a már meglévő kötöttségedtől, és élhetsz egyre szabadabban, egyre inkább a gyerek érdekeitől függetlenül. De ez csak az én véleményem.
szakemberek is ezt javasolták, hogy ha már válás, akkor ez a legjobb megoldás
Hát, ebben erősen kételkedem. Értelmes szülőkkel nem ez a legjobb megoldás, ez akkor jó, ha a két szülő képtelen normálisan együttműködni, muszáj felezni :( A gyereknek biztos, hogy nem a kétlaki élet szolgálja leginkább az érdekét.
Amiket eddig írtál, az alapján akkor még ott van lehetőségnek, hogy párod elköltözik és hétvégente jár haza addig amíg a fiad elég nagy nem lesz, hogy önállóan is el tudja tölteni a mindennapjait, akár az apjánál akár koliban élve.
tehát ha a fiad elég önálló lesz, legalább 14 éves akkor már a párod után költözhetsz.
Esetleg ezt csak 2-3 év múlva lépitek meg, és akkor 2-3 ilyen átmeneti évet kell csak kibírni hétvégi találkozásokkal.
Az más kérdés, h én ezt se bírnám, de valakinek megy, sokszor olvastam itt,h külföldön dolgozik a férje és csak havonta jár haza.
már bocs de mi a kérdés ha neked az kényelmes hogy otthon maradj
amúgy meg a gyerek külföldi tanulási életszinvonal beli javulásának az esélyeit rontod rontod csak hogy az egész család a gyerek seggébe legyen
# 38: A külföld csak nagyon kérdőjelesen merült fel, inkább másik városban gondolkodik a párom. De akkor lássuk...
Külföldön csak a páromnak lenne munkája, nekem nem valószínű, hogy akadna, vagy ha igen, nem valami jól fizető munka. Így gyakorlatilag a páromnak kellene eltartania bennünket, ha külföldre akarna költözni.
A gyermekem egyébként egyáltalán nem vágyik külföldre - beszélgettünk már erről - neki sokkal fontosabbak az itteni kapcsolatai. Majd ha külföldre akar egyetemre menni, akkor megy, de egyelőre nagyon nem vágyik ilyesmire. Én pedig nem érzem feljogosítva magam, hogy kényszerítsem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!