A középkorban hogyan tartatták be a jobbággyal a "röghöz kötést? " Ha egy nap mondjuk felpakolt egy kecskeméti jobbágy egy zsák szárított húst meg gabonát és gyalog elindult Itália vagy a Balkán irányába, ki tartóztatta fel és küldte haza?

Ennél ez azért bonyolultabb. Egyrészt, Kecskemét mezőváros volt 1368 óta, saját maga választhatta a bíráit, évente egy összegben kellett a földesurának fizetni az adót. Vagyis a polgárai viszonylag jobban éltek mint egy mezei földet túró jobbágy. Inkább Kecskemétre költöztek be az emberek, és nem onnan "menekültek el".

A másik pedig, hogy akkoriban nem voltak olyan mobilak az emberek mint manapság. Nem úgy ment, hogy felpakoltak és elmentek: mert olyan tudatlanok voltak, hogy fogalmuk sem volt, mi vár rájuk másutt. Egy átlag jobbágy életében el sem hagyta a szülőföldjét, max. a szomszéd falu dolgairól tudott. Olyanok érdekelték, hogy a szomszéd földbirtokon mennyi a robot, mennyi a dézsma. Eddig terjedt a világról alkotott képük. Tehát nem bennük olyan, hogy "na, most felkerekedek Itáliába", ne 21. századi fejjel gondolkozz!

Egyébként, hogy a kérdésre is válaszoljak: egyrészt 1351-től minden magyarországi földbirtokon ugyanannyi volt a robot és a kilenced, vagyis nem érte meg ide-oda költözködni. Másrészt a 14-15. századi gazdasági konjunktúra idején Magyarországon is kezdett fellazulni a jobbágyi függés. Megjelentek a jobbágyi bérletek, illetve sok erdőt kiírtottak, mocsarat lecsapoltak, amit a saját szakállukra kezdtek megművelni. Mivel ekkor Nyugat-Európában éhinségek voltak, nagyon jövedelmező volt a földművelés, és elterjedtek a paraszti gazdaságok (ez kevésbé ismert és a gimiben sem tanítják). Azt kell mondani, hogy ha én EKKOR éltem volna, inkább Nyugatról menekültem volna Magyarországra és nem fordítva! Itt volt kaja, volt megélhetés, Nyugaton százéves háború, pusztulás, járványok, éhinségek, (és előfordult, hogy) kannibalizmus volt!

Amikor ezt a nemesség megelégelte, az 1500-as évek elején, elhatározták, hogy megerősítik a földesúri-jobbágyi függést, és kötelező robotra, röghöz kötésre kötelezték a parasztokat. A Dózsa-féle parasztfelkelés háttere mögött igazából ez állt. Vagyis a közhiedelemmel ellentétben nem a szegényparaszti réteg lázadt fel, hanem a gazdagabb kereskedő-földművelő paraszti réteg, majd ezekhez csatlakoztak a szegényebb rétegek is.

A megtorlás után vezették be itthon a robotot. Azelőtt a jobbágy elköltözhetett bármikor, ha az adott évre teljesítette a vállalt jobbágyi kötelezettségeit. Ha elköltözött úgy, hogy a vállalásait nem teljesítette, akkor a kárt szenvedett nemes a vármegyei hatóságokhoz fordult, akik kézre kerítették a szökött jobbágyot. Viszont a törvények szerint csak a saját földesura ítélkezhetett felette (úriszék). Vagyis, ha átszökött egy másik nemes birtokára, akkor a másik nemes nem ítélkezhetett felette, csak akitől elszökött. 1514-től kezdve azonban ez megszűnt. Ha egy jobbágy elhagyta a földesúri birtokot, akkor a bármelyik nemes ítélkezhetett felette, akinek a birtokán éppen tartózkodott. Vagyis nem tudott messzire eljutni.

Utolsó bekezdés első mondatát rosszul írtam:

*A megtorlás után vezették be itthon a röghöz kötést. Ezt nevezik egyébként a második jobbágyságnak, és amíg Nyugat-Európa a válság után fellendült és polgárosult lett, Kelet-Közép-Európa megerősítette a jobbágyság alávetettségét a 16. századtól.

6-os nagyon érdekesen írtad le!

500-800 évvel ezelőtt nem volt ilyen mobilitás. Először is utak alig voltak. Már mint kitaposott ösvények. Lápok, mocsarak és erdők mindenfelé. Mellesleg ha jártatok Horvátországban, számomra a csodával határos, hogy IV.Béla és ki tudja mennyi ember vele, hogy tudott azon a tájon menekülni és életben odaérni. A másik ok, hogy az emberek robotként élték az élütüket (ma is vannak ilyenek, akik a szomszédos nagyvárosba nem mernek elmenni, mert hú de nagy, vagy idősebbek, akik soha nem jártak Budapesten). Írni-olvasni senki nem tudott, nem is volt mivel és mire, nem voltak útikönyvek, és szerintem még a vándorlegény dolog is nagyon ritka volt. Ha valaki elindult nagy esélye volt, hogy megtámadják. Röviden, mind fizika, mind szellemileg annyira zárt, korlátolt volt az élet, hogy eszükbe sem jutott, hogy elmenjenek bárhová. Aki kalandvágyónak született, mint manapság akikről lehet olvasni a blogjukban, hogy elmennek SZibériába, Indonéziába, világot körülhajózni, stb, az olyanok vagy mindent feltettek egy lapra és "egy szál gatyában" elindultak, vagy tehetősebbek voltak, mert azért egy zsák szott húst és egy zsák gabonát a hátukon vinni Itáliáig elég neház lett volna. Kellett volna legalább egy ló, ami szerintem akkorijában luxus volt. Nagyszüleim elmondásából tudom, hogy még kb 70-80 évvel ezelőtt is nagy dolog volt falun, ha valakinek volt lova vagy 1-2 tehene.

6-os, esetleg tudsz erről: mostanában jutott eszembe gyerekmesék kapcsán (Grimm mesék) a 30 éves háború. Van abban igazság, hogy pl a Jancsi és Juliska és egyéb horror mesék alapja igaz történet/legenda volt a régi háborús időkből? A J. és J.-nál konkrétan, hogy a szülők nem tudták eltartani a gyerekeket, kivitték őket az erdőbe, ott meg mindenfélék éltek, aztán az lett, ami lett...?