Miért Erdélyből, illetve, miért ezen tartomány szülötteinek (Budai Nagy Antal, Dózsa György) vezetésével, robbantak ki a legnagyobb jobbágy lázadások a Magyar Királyságban?

1. - Miért Erdély?

Mint azt tudod, Erdélyben területi alapú különkormányzat volt a középkorban, amelyet a vajda vezetett. A vajda a király helyettese volt Erdélyben és rendelkezett bizonyos jogkörökkel (adószedés, törvények, stb.) Erdélyben sok olyan nép élt, akiknek kollektív jogai voltak (pl.: székelyek, szászok). Ezek a népek mindig ragaszkodtak a jogaikhoz és amikor ezeket veszélyben érezték ellenállásba kezdtek. Például amikor meg akarták őket adóztatni, az egyösszegben fizetendő adójukon kívül. Az erdélyi jobbágyság is gyakorta lázadozott, mert az erdélyi földesurak kegyetlenebbül bántak velük. A szász és a székely elitréteg nem olyan volt, mint a belső területek magyar előkelő rétege, ezek a népek más társadalmi és közigazgatási rendben éltek. Erdély - mivel távol volt a központtól - mindig is rendelkezett egyfajta különállással és kicsit más is volt, ennek ezek a gyakori lázadozások az egyik legjobb példája.

2. - Kulcsfigurák megítélése

Ez nehéz kérdés, én magam inkább az események és hatásuk megítélését tartom fontosnak, mint a személyekét.

3. - Szoci felfogás

A szocialista történelemszemlélet az osztályharcokat veszi figyelembe. Minden korszak állam- és társadalmi modelljében van egy párhuzam az elnyomók és elnyomottak viszonyára (Rabszolga tartó társadalmak: rabszolgák <-> rabszolgatartók, Feudalizmus: jobbágyság <-> földesurak, Ipari társadalom: munkások <-> burzsoázia). A marxista ideológia szerint (amire a komcsik mindig is hivatkoztak, de igazán sohasem követték) a munkásság uralma az ideális. Éppen ezért a marxista/komcsi történelemfelfogásban minden korban az elnyomottak vezéreit heroizálták.

Valóban gyakori jelenség, hogy a "parasztfelkelést" nem is paraszt vezeti. Dózsa egy végvári vitéz volt, aki az induló keresztes hadjárat egyik tisztje lett volna. Mivel neki volt katonai tapasztalata (több végvári ütközetben részt vett) ezért őt választották vezetőjükké, a lázadásra készülő népelemek (nem csak parasztok harcoltak ebben a "parasztlázadásban", hanem nemesek is, vitézek is, stb.)

4. - Keresztes háborúból felkelés

Bakócz Tamás majdnem pápa lett, s X. Leónak kényelmetlen volt Bakócz római jelenléte, ezért megbízta egy keresztes hadjárattal. Bakócz elkezdte szervezni, a jobbágyok mentek is volna harcolni, mert a zsákmány és a hadiérdemek utáni kitüntetések a társadalmi előrelépés lehetőségét jelentették. Azonban a nemesek nem akarták elengedni a jobbágyokat, mert hát akkor ki fog kapálni meg hasonlók, valamint az ország gazdasági helyzete sem volt olyan, hogy finanszírozni tudták volna hadjáratot (a pápai lóvé meg kevés volt ahhoz). Így hát az egészből nem lett semmi, a parasztoknak ez nem tetszett és fellázadtak. Sajnos akkoriban elég megosztott volt az ország és a politikai vezetőréteg.