Szerintetek ettől önző vagyok?

A férj nevét én se venném fel (szép a sajátom, és az vagyok én), a gyerekek nevét viszont mindenképp meg kell beszélni vele, ezt nem döntheted el egyedül. A családfő-kérdés szerintem is marhaság már a mai világban.

Arra is gondolj, hogy iskolában, hivatalos helyen, ha az anya vezetékneve ugyanaz, mint a gyereké, kínos kérdéseket kaphatnak. Tudom, hogy hülyeség, meg kinek mi köze hozzá, de mégiscsak a gyereket hoz(hat)od kellemetlen helyzetbe, kamaszkorban ez különösen rosszul érintheti őket.

Hogy önző vagy-e, a vőlegényed reakciójától függ. Ha nem izgatja a kérdés, te meg ezt szeretnéd, nem vagy önző. Viszont ha neki ez fontos, akkor önzőség kitartani az elképzelésed mellett. Ezek a vőlegényed gyerekei lesznek, nem az apádé. Az apukádat tisztelheted másképp is, és ez tényleg nem egy annyira különleges név, ami mindenképp továbbvitelre szorul.

Apud valami nagy család tagja volt, vagy miért ilyen szörnyen büszke erre a névre?

Itt hiába mondja 80 férfi, hogy őt nem érdekelné, ha a te vőlegényednek ez lényeges. Beszéld meg vele, mert láthatóan ő jelenleg másképp gondolja, mint te.

Igen.

Gondold magad a helyébe.

Olyan kultúrába születtél te is, és a férjed is, ahol az a szokás, hogy a gyerekek az apjuk nevét kapja. Ennyi.

Persze ma már egyre több lehetőség van, a nőnek nem "muszáj" felvennie a férje nevét, sőt, a férj is felveheti a feleség nevét. De ott még nem tartunk, hogy a gyermekek az anyjuk nevét kapja.

Ilyen régen csak a házasságon kívül (értsd: törvényen kívüli) született gyermekek esetén fordult elő.

A kötőjeles verziót pedig egyáltalán nem tartom praktikusnak, mert ha majd lányotok születik, és ő egyszer férjhez megy, és felvenné a férje nevét esetleg, akkor bizony fejtörést fog okozni, hogyan is vegye, ha már eleve két vezetékneve van.

Az a tény, hogy Apának nem lett fia, azzal jár, hogy "nem viszik tovább a családnevet". Ha az apa szellemisége, jótettei élnek tovább az utódokban, akkor egy fontos dolog megmarad, a név továbbadása ellenére.

Lealázónak érzem a kérdező gondolatát. Nem emberi a leendő apával szemben, nem tekint őrá úgy, hogy emberi méltóságát ne sértse - a nevünk hozzánk tartozik,emberekhez, az állatok nem adnak neveket.

A természeti világban furcsa dolog történnek, ne essünk nem emberhez méltó helyzetekbe:

Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa)nősténye felfalja a hímet párzás után (kannibalizmus), de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha a feje vagy más testrészei már hiányoznak).

[link]

Nálunk ez viccesen alakult. Nekem nagyon ritka vezetéknevem van, a férjemnek közepesen gyakori. Amikor összeházasodtunk, ő még azon az állásponton volt, hogy nem akar gyereket. Abban viszont megegyeztünk, hogy mindenki saját néven marad.

Anyakönyvvezető adatfelvételnél ahhoz a részhez ér, hogy mi lesz a születendő gyerek vezetékneve.

- (Saját vezetékné) - mondom én.

- Miért a tiéd, miért nem az enyém? - hördült fel a férjem.

- Miért, akarsz gyereket?

- Nem.

- Akkor nem mindegy, hogy hogy nem hívják?

- Hát...de, ha mégis lesz, azért....

- Oké, kötőjeles megoldás?

- Jó, de az enyém legyen elől!

- Rendben. Akkor Ővezetékneve-Enyémvezetéknév lesz.

Aztán pár év múlva megszületett, a hosszú vezetéknévért cserébe kapott egy rövid keresztnevet.

"- Akkor nem mindegy, hogy hogy nem hívják? "

:)))))))))