Kerültetek olyan helyzetbe, vagy ismertek-e olyat, aki abbahagyta az egyetemet? Ha igen, miért?

Szia!

Én kétszer is abbahagytam a főiskolát! :( Először nappalin tanultam nagyon messzire az otthonomtól. Kollégiumot nem kaptam az albérlet meg a többi felemésztette a családi kasszát... Másodjára munka mellett levelezőn próbálkoztam, de sajnos így sem jött össze. A munkáltatóm nem akart engedni a suliba, a pénz meg kellett. Azóta is nagyon sajnálom hogy nem sikerült, de egyszer hátha lesz rá pénzem!

Kedves Kérdező!

Több szempontból is megértelek. Ismerem az érzést, amikor otthagynád az egyetemet, de sajnálod a sok energiát. Egy orvosi diplomában pedig rengeteg energia van!

Mégis azt mondom, ne add fel! Én sem adom fel, és akkor is megcsinálom a két nyelvszakomat a BTK-n, ha éppen tegnap derült ki, hogy mások hülyesége miatt ebben a félévben sem tudok végezni. Nyomasztó érzés, mikor az ember teszi a dolgát szorgalmasan, tanul, és rajta kívül álló okok miatt nem tud időben végezni. Én most hatodéves vagyok, kétszer voltam ösztöndíjjal külföldön, ez azt jelenti, hogy két félévet úgy buktam, hogy abban nem voltam hibás (mivel az egyetem nem számította be a kint szerzett krediteket). Most adminisztrációs okok miatt bukok, mivel kiderült, hogy rosszul hirdették meg pár korábbi órámat, és végül kevesebb kreditet kaptam érte, mint amennyi járt volna a tanterv szerint. Még egy félév bukás...

Én is gondolkoztam azon, hogy leadom az egyik szakomat, mivel a másikon már két éve nincsenek óráim, de mivel szakpárban vagyok, csak egyszerre végezhetek a kettőn. De úgy gondolom, hogy ennyi szenvedés, idegeskedés, éjszakákon át tartó tanulás nem veszhet kárba. Meg aztán bölcsész lévén nagyon nincs választásom: irtó hülyén mutatna az önéletrajzomban, hogy at évig jártam egy szakra, és mikor már csak egy szigorlat és a szakdolgozat leadása választott el a diplomától, hirtelen leadtam... Nem hiszem, hogy bármelyik munkáltató örülne egy ilyen határozatlan munkerőnek...

Itt van azonban a férjem, aki - írd és mondd - kilencedéves egyszakon, szintén BTK-n. Három éve nincsenek órái, ő is mindennel készen van, már csak két szigorlat van hátra - amin már hatszor megbuktatta ugyanaz a tanár (Horger Antal-effektus). Miután a hibátlan feleletére a tanár kijelentette, hogy ő nem fogja átengedni, akárhogy erőlködik is, ő is azon gondolkodik két éve, hogy leadja a szakot. Egyelőre csak passzív, és fordítóként dolgozik. Mikor hol szépen, hol csúnyán kérem, hogy intézkedjen a diplomája érdekében, mindig azt vágja a fejemhez, hogy ő diploma nélkül is jól keres, több könyv kijött már a neve alatt, három éve napi négy óra munkával annyit keres, mint más nyolc órában... Ő még mindig totojázik, hogy mit csináljon, mikor rákérdezek, mit szándékozik lépni, kitérő választ ad, vagy témát vált. Nehéz így...

Egyszóval ha a saját esetemet nézem, mindenképpen arra biztatnálak, hogy végezd el az orvosit! Nem kötelező a szakmádban dolgozni, Horváth Ágnes pl. úgy lett politikus és úgy válhatott belőle egészségügyi miniszter (mindenki legnagyobb bánatára és megrökönyödésére), hogy volt egy orvosi diplomája...

Neked sem fog ártani, akárki akármit mondjon, azért jól néz ki az ember neve előtt egy "dr."... Orvos ismerősöm mesélte, hogy teljesen másképp álnak hozzá az emberek most, hogy "dr." van a neve előtt, mint korábban. :)

Egyszóval ne add fel, megéri még egy kicsit ráhúzni! :)

Ühüm, én magamat.

A gimi után azt sem tudtam, mit akarok, anyámnak bezzeg igen határozott elképzelése volt a jövőmet illetően. Közölte, hogy ha nem oda megyek, ahova ő akarja, ne is számítsak semmiféle támogatásra, mert úgysem viszem semmire. Úgyhogy oda mentem, ahova ő utasított, és rettegtem, mi lesz, ha kirugnak. De anyámmal kellett laknom, ő állandóan ellenőrizgetett, kutatott a szobámba, szabályozta, mit vegyek fel, és nem engedett ki a lakásból, ha nem suliba mentem, ráadásul folyton azt hallgattam, lusta vagyok, ne így, hanem úgy, stb. Másfél év után besokalltam, és egy vidéki városba jelentkeztem át, ugynarra a szakpárra. Át is vettek, (anyám ki volt akadva, mondta, csak lógni akarok), én meg koliba mentem.

Fél év múlva otthagytam a sulit (két évet vesztettem ezzel az akcióval), és átmentem arra a szakra, ami érdekelt. Anyám két év múlva, amikor végeznem kellett volna az eredeti suliban, akkor értesült a lázadásomról, és rettenetes balhét rendezett. Akkor úgy összevesztünk, hogy azóta sem sikerült helyrekalapálni a kapcsolatunkat, de az igazat megvallva nem is vágyom még egyszer anyám terrorjára.

Az új egyetem életem legjobb döntése volt, lediplomáztam, azóta dolgozom, és rengeteg szép élénnyel lettem gazdagabb ott, sok barátot szereztem.

Szerintem mindenkinek joga van azt csinálni, amit akar, ami érdekli.

18:00: Akár a saját történetem is lehet azzal a különbséggel, hogy én még benne vagyok a szarban, és lényegében nem sokkal vagyok a "lázadás" után... :D. Szóval, még nem tudják otthon, hogy átjelentkeztem, de a szülői támogatásra így se, úgy se számíthatnék, szóval teljesen mindegy.

Rövid összefoglalás:

Már lényegében a középsulis éveim alatt eldöntötték anyámék, hogy hol fogom folytatni a pályafutásom. Persze, lövésem sem volt arról, hogy nekem mi lenne a jó, úgyhogy bejelöltem azt amit mondanak. Gondoltam, elleszek majd, és így még ők is "kielégülnek".... Később rájöttem, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Az első év még úgy ahogy ment, de a 3 szemeszterben (3. félévben) besokalltam, és egyszerűen be sem jártam.... Számomra akkor vált egyértelművé az a tény, hogy ez így nem fog menni. Idén jelentkeztem újra egy másik egyetemre, egy olyan szakra, ami (azóta rájöttem), hogy mindig is érdekelt, ott volt előttem, csak nem "láttam", (igyekezetem minél távolabb, a lakhelyünktől), persze, mindezt a szülök tudta nélkül. Mi lesz, ha megtudják? A minimum az, hogy kitagadnak (mert állítólag, apám legnagyobb álmát váltottam volna valóra, ha elvégzem a szakot, bár szerintem ez nem így működik, de most mindegy...).

21/F

Végig olvasva a válaszaidat:

Na persze, azt még tegyük hozzá, hogy azért nem tudják, mert nem vagyok elég "tökös", hogy elmondjam, pedig én rendelkezem eme csodás "műszerrel", csak úgy látszik ilyen szituációkban nem működik túl jól, egyenlőre....