Kerültetek már ilyen helyzetbe?

szia!

Ha visszament a volt feleségéhez, akkor tutiszáz hogy nem szeretett igazán , illetve hogy állandóan vacilált köztetek.Ezt a döntést hidd el nem percek alatt hozta meg! Tehát felesleges keseregni. Állj talpra és kezdj újra élni! És egy jótanács: az az igazi társkapcsolat, ahol a másiknak nincs "múltja"!

Az elvált pasik ebből a szempontból hülyék tudnak lenni. (Én is az vagyok, magamról beszélek tulajdonképpen.)

Most már 2 éve együtt vagyok az új párommal, és mára minden tök jó, de ha az exem bekavart volna az első időkben, nagyon nem tudtam volna mi a "helyes"? (Pedig ő lépett le. Csakhogy én nagyon szerettem és ragaszkodtam is hozzá.)

Ezért azt mondom, nem a Te hibád. Legközelebb, mert mindig van legközelebb, amíg nem vagy halott; keress olyat, aki lélekben is független már, nem csak papíron! Másik verzió, hogy küzdesz érte. Főleg, ha meg vagy győződve róla, hogy neki is ez a jó. Ez a pasi, aki adott még egy esélyt az exének, most boldog???

VOLT más választásod. Bár a gyerekei mindig eléd kerültek volna a képzeletbeli rangsorban (és ebben nincs is semmi rossz, ha belegondolsz, mert a gyerekeit az ember ugyanúgy nem tudja lecserélni, mint a szüleit, akik ezért szintén előtted vannak), de a párjára ez nem vonatkozik. Azt le lehet cserélni, tehát küzdhettél volna. A gyerekek fejében mindig az az ideális kép, ha a szüleik együtt vannak. De a pasira ez nem vonatkozik. Lehet, hogy Őt Te jobban szeretted, mint az exe. Ettől bonyolult.

Te döntöttél úgy, ahogy. Elengedted. Ebben van erő és lelki nagyság is. Ne tegyél úgy, mintha a körülmények áldozata lennél, mert nem vagy az. Áldozatot hoztál. És most rossz Neked. De csak ennyi. Sem több, sem kevesebb ennél.

Én így látom. Sok jót Neked! Megérdemled.

OK. Újra én vagyok. (tegnap 16:07)

Nem tudhatom, benne mi játszódik le, azt tudom leírni, mi volt bennem, hátha segít Neked.

A szakítás után ez már nem szerelem volt, hanem egy erős kötődés, amit a közös gyerek (nálatok gyerekek) eltéphetetlenné tettek. Így nem lehetett eljátszani azt, hogy Te jobbra Én meg balra, hiszen a gyerektől egyik fél sem akart elválni. Ez az egyik.

A másik, hogy vádoltam magam a kapcsolat megromlásáért és azt gondoltam, még nem tettem meg mindent, amit lehet. Ez szintén a gyerek miatt volt fontos nekem, én is elvált szülők gyereke vagyok, egyszerűen nem engedhettem meg, hogy ne próbáljak meg mindent. Ha így tettem volna, nem is tudtam volna tovább élni. (Tényleg sz@rul voltam, jártam pszichológushoz is segítségért, megtartásért.)

Mostanra elég sok mindent másképp látok, illetve ugyanazt látom, csak én nézem egy másik szintről, ahonnan nézve már rendben van ez a dolog, nem akkora tragédia. De ehhez kellett sok minden.

Az, hogy meghagyta a kiskaput, jelzi a bizonytalanságát. Téged szeret. Nagyon valószínű. De olyan mozgatórugói (is?) vannak, amin nem tud túllépni. Most nem. Még nem. Ez Veled szemben nagyon igazságtalan, tudom.

Minden tanács hamis lenne és úgy is Neked kell döntened. Ha már elengedtem, akkor én tovább lépnék. (Ha TÉNYLEG elengedtem. És nem csak a külvilág felé mondom ezt, hanem befele is igaz ez.) Ha valaha lesz még dolgotok egymással, az akkor lesz. Azt majd akkor kell megoldani. Most élni kell tovább. Ez az én megoldásom. Ha nem érzed igaznak, az is jó válasz.

Szia!

Az elsö vagyok! Velem is ezt csinàlta anno az exem, bàr ö még nem volt el vàlva! De ez nem is lényeg! De ahogy vissza ment a feleségéhez és a gyerekhez, én kezdtem neki hiànyozni, és hogy hiv meg talàlkozzunk, amilyen szerelmes voltam bele is mentem, de aztàn kiderült hogy a màsodik babàt vàrja a felesége, na akkor mondtam, hogy hülyitsen màst! Nagyon rossz volt de el kellett fogadnom! De aztàn hallottam egy év mulva, hogy megint szeretöje van! Na ennyit a hüségröl! Kôzben meg hivott hogy tali, na neeee màr!