Kerültetek olyan helyzetbe, vagy ismertek-e olyat, aki abbahagyta az egyetemet? Ha igen, miért?

Így, hogy megírtad a korodat és, hogy orvosi egyetemre jársz, még inkább azt mondom, hogy mindenképpen fejezd be!

Figyelj, valamiért csak ezt a szakot választottad. Lehet, hogy akkor érezted jól, hogy mit kell tenned, ha felnőtt leszel, és hogy mi lesz a hivatásod. Én is voltam 18 éves, de eszembe sem jutott, hogy orvos legyen, tehát neked biztosan megvolt rá a jó okod! Most 25 éves vagy, sokat változol ebben az időszakban, menj ki külföldre egy kis tapasztalatszerzésre, azután még mindig tudsz dönteni - már érettebb fejjel.

Lehet, hogy majd éppen 29-30 évesen jössz rá, hogy mégis orvos szeretnél lenni, mert ez a sorsod, de akkor már nehéz lenne újrakezdeni az egészet...

Én is úgy jártam, hogy anno szülem választottak nekem egy tanulási utat, de az rossz döntés volt, sajna elment jó pár év az életemből feleslegessen, de persze volt haszna is a dolognak.

Szerintem ha egy év van hátra akkor fejezd be.

Egy iskola elvégzése nem egyenlő egy konkrét szakmával. Ha pl szakítasz egy reál íránnyal és utánna humán szakra mész akkor is már van egy diplomád.

Ha pl OKJ szerzel új szakmád akkor nagyon jól jön majd.

Ha most ott hagyod akkor elpazaroltál 3 évet ha maradsz a megvilágosodástól számítva csak 1 év a veszteség. :)

Szerintem próbáld meg végigcsinálni!

Én is rosszul választottam 18 évesen, de szerencsére végig tudtam csinálni. Lehet, hogy annyira nem fogtam mellé, de még egyszer nem csinálnám végig, az biztos... Most, hogy túlvagyok rajta, kicsit máshogy nézek vissza, de menet közben elég sokszor elgondolkodtam én is azon, nem kéne-e valami mást csinálnom. Szerintem nem ezzel a diplomámmal fogok elhelyezkedni, de azért örülök, hogy sikerült megszereznem.

Hajrá neked! Kitartás :)

én is az orvosira járok, bár még csak 2.éves vagyok, de mit meg adnék azért, ha már a végzősök táborát erősíteném! nekem minden vágyam orvosnak lenni. ha már ennyi évet megcsináltál akkor fejezd be, mert ha később visszanézel ne azt lásd, hogy ott volt a lehetőség, a befektetett energia, te pedig hagytad elúszni. talán nem leszel orvos, de megcsináltad, nem lesz mit megbánnod. persze ha nagyon nem szereted és van elképzelésed arról, hogy mit csinálnál, akkor hajrá. gondold végig, hogy mi lenne rosszabb:visszanézve azt látni hogy basszus nem csináltad meg vagy elkönyvelni a még hátralévő időt és megcsinálni a sulit akkor is ha nem szereted.

amúgy nekem van egy unokatesóm, iszonyatosan tehetséges rajzoló, hihetetlen keze van. felvételi nélkül felvették volna egyetemre a versenyeredményei miatt(országos első), nem akart tanulni, kozmetikus lett. aprópénzre váltotta a tehetségét.

mérlegeld mit akarsz, mennyire akarod, mik a lehetőségeid és hallgass önmagadra. sok sikert!