Miért úgy tanítják a kisgyerekeket köszönni a szülők, hogy mindenkit letegezünk bele értve az idősebb korosztályt is?

Nem olvastam végig a válaszokat, de engem úgy neveltek, hogy már óvodába úgy mentem, hogy tisztában voltam vele, hogy kit kell magázni: minden nem családtag felnőttet. Tudtam, hogy kinek lehet sziával köszönni, és kinek csókolommal (na jó, a "Jó napot kívánok"-ot tényleg csak iskolában kezdtem el használni; egyébként mai napig kimondom így teljesen, nem csak úgy, hogy jó napot vagy 'napot). Sőt, emlékszem, óvodában ki is nevettük azt, aki még ezt nem tudta.

Ezt minden ép elméjű, óvodás korú gyerekkel meg lehet értetni -- más kérdés, hogy ma már a szülők nagy része sincs tisztában ezekkel a dolgokkal, hogyan taníthatná meg akkor a gyerekének? Meg milyen példát mutat? Egy mai 7-8 éves gyerek szülője olyan 30-as lehet, ebben a korosztályban meg már mindenki tegeződik mindenkivel, persze, hogy nem tanítja meg.

Igaz, hogy én falun nőttem fel, ahol még az eggyel korábbi generációban is alap volt, hogy a szülőket, nagyszülőket, egyéb felnőtt rokonokat (pl. nagynéni, nagybácsi), sőt még az idősebb testvéreket, unokatestvéreket is magázták. Szóval engem már elég szabadosan neveltek ilyen tekintetben.:-)))

Egyébként a tegeződésnél én látok egy -- szerintem -- nagyobb problémát. Nem tudják az emberek egymást normálisan MEGSZÓLÍTANI, illetve nem tudnak KÉRNI.

30/N

Na, én a csókolomtól falra mászok. Engem a férjemen kívül senki ne csókolgasson.És ezért én azt tanítottam a gyerekemnek, amíg kicsi volt, hogy akinek én sziát köszönök, annak ő is, ha én Jó napotot, akkor ő is.

Most bekerült az iskolába. A tanító nénije megköveteli tőlük, hogy mindenkinek mindenhol Kezit csókolomot kell köszönni. Gyönyörű, amikor felszállnak a buszra, és azt mondják a busz sofőr bácsinak, hogy kezit csókolom. Nem tud a kislányom napszak szerint köszönni, vagyis inkább nem mer, mert a tanító néni azt mondta. Már észrevettem, hogy azóta kevésbé köszön, ő aki mindenkinek már messziről köszönt. Inkább köszönjön sziát, mint a kezit csókolom.

26-os: mit szólt a matróna, hogy visszategezted?

Igen, szerintem nagy gáz, mikor 50-60-asok fiatalabb felnőtteket letegeznek, és fordítva nem ajánlják föl. A szüleim ebben követendő példák: 18 fölött azokat is magázni kezdték, akiket addig tegeztek, vagy fölajánlották a kölcsönös tegeződést - ehhez azóta is tartják magukat.

Én is vissza szoktam tegezni azokat, akik letegeznek. Egyébként valószínűleg kicsit merevebb típus vagyok, mert nem szoktam azonnal tegeződni, és tök jól elvagyok a magázódással is.

A helótól mondjuk kibújok a bőrömből. Azt csak a macskámnak szoktam mondani. :-)

40/N

Imádtam csókolomot köszönni. Mindent helyettesített, nem kellett nézni a nemet, hogy jössz vagy mész, mindenkinek lehetett csókolomot mondani.

Gyerekként velem is volt olyan, hogy inkább néma maradtam, ha nem tudtam eldönteni, hogy aki rám köszönt, az már öreg a sziához vagy fiatal a jó napothoz. Így a gyerekeken nem akadok ki, én is visszahúzódó, lámpalázas kölyök voltam, nem felejtettem el, milyen rossz, és tudom, hogy nem bunkóság.

No, de a felnőttek... a fogorvosom egy velem egyidős lány volt, és alapból magáztuk egymást, aztán felajánlotta, hogy tegeződhetünk. Mondtam, oké. Elment szülni, új fogorvosnő, szintén egyidős velem, az asszisztense anyukám korú nő. Szívbaj nélkül letegeztek. Ami ha megkérdezik, nem is zavart volna, de azért egy orvos-beteg viszony más.

Ez kicsit más, de vicces, és ma történt: egy társaságban beszélgettünk. Elmondtam a véleményemet, mire a következő hozzászóló úgy kezdte, hogy nehéz neki utánam beszélni, mert a 65 év az mégiscsak 65. (Én 40 vagyok.) Majd mondta tovább, és én semmit nem találtam a mondandójában, aminek köze lett volna az enyémhez. Már harmadszor sütötte el pl., hogy mi túl fiatalok vagyunk (a férjem 45), és ez látszik is a hozzászólásainkból, úgyhogy gondoltam, ha elérjük az 5. alkalmat, megkérdezem, miért olyan fontos neki ez a dolog. Ti. volt jelen 80 fölötti is, de ő nem tartotta ezt fontosnak.

Amúgy bírom az illetőt, csak ezt csinálja (nem tudom, miért) kényszeresen.