Ti mondtatok már a párotok/házastársatok szüleiről olyat, amit megbántatok? Mi volt az?

Felindulással és felindulás nélkül is megmondtam a véleményem, hogy egy szar semmirekellő az apja.Aki a szülők szégyene és neki köszönhető, hogy az anyja meghalt idő előtt.Úgy látszik vidéken ez a szokás. Én nem szórakozok az ilyennel és nem finomítok semmit.

Nem bántam meg semmit, mert azóta van családja, és azóta törődnek vele normálisan amióta családot adtam neki és törődök vele. Így a saját bőrén tudja és tapasztalta milyen az, hogy család és milyen az, ha valaki a kölkét bevágja egy kollégiumba, aztán heti 1x játssza pár órára a "törődő" szülőt.

Veszekedés nélkül, amikor megismertem anyósom, megmondtam férjemnek, anyukád nem anyának való... mondta, ő mindig is tudta ezt, szóval nem mondok újat. Nagymamának se jött be, de hát gyerekei felnőttek mellette nagy nehezen, az mondta, ezzel ő letette a lantot, igaz, büszke magára, szóval máshogy gondolja, mint a gyerekei (többen vannak, mind ugyanazon véleményen)

Nem. Szüleire nem mondtam semmi negatívat. (Nem volt rá okom.) De más rokonaira igen. Viszont nem bántam meg, mert csak az igazat mondtam. Egyébként ő sem vette rossz néven.

Símán, oda-vissza veszekedés nélkül is. Általában egyet szoktunk érteni, ha ő mond valamit az én szüleimre vagy ha én mondok az övéire.

Párom anyja elég nehéz eset (ezt most nagyon finoman fogalmaztam), de párom még durvábban kritizálja, mint én... mondtam már pár olyan dolgot róla, ami más típusú férfinél (ilyen anyupicifiáknál) kivágná a biztosítékot (pl. begyöpösödött, idióta stb.), de párom még durvábbakat... szóval nem bántam meg miatta sem, de amúgy sem. Mondjuk a kapcsolatom tűrhető az anyjával, mert szépen bólogatok minden hülyeségére...

Hát iszonyatosan nem vagyok rá büszke, de egyszer a 9 év alatt kicsúszott a k.anyád. Abban a pillanatban elsírtam magam, és nem győztem bocsánatot kérni, főleg, hogy nagyon szeretem az anyukáját, tehát valóban nem neki szólt. Nem mentség, de én sajnos ebben nőttem fel, fel sem tűnik néha, ha káromkodok, így, ha nagyon ideges vagyok és minden ok nélkül bántanak, vagy mondanak olyat, akkor sajnos előbb jár a szám, mint az eszem. Sajnos 2 nap duzzogás volt, ami teljesen jogos volt részéről, nem is az bántott, hogy elfordul, de nem is hagyta, hogy bocsánatot kérjek, nagyon rossz volt. Megbeszéltük a dolgokat azóta, nincs harag, de kínosan ügyelek, hogy ne mondjak semmi olyat. Egymást sem nagyon szoktuk, néha, ritkán kicsúszik 1-2 káromkodás, de szeretjük egymást, nekünk ilyen a temperamentumunk. De ez csak kettesben, más előtt soha. A mai napig bánom és ég a pofámról a bőr :( Az apukájáról meg a húgairól is meg van a véleményem, de tudja, ezt már megbeszéltük, és az eset óta arra is figyelek, hogy még a hangomat se nagyon emeljem meg, ha róluk beszélek.