Hogy bírjátok a házastársatok nélkül?

A férjem most külföldön dolgozik és eléggé változó, hogy hogyan bírom. Alapból érzem, hogy kezdek kikészülni, de nem egyformák a napok. Ha van sok feladat, és van mit várnom, mint pl. egyik nap eljön a barátnőm, másik nap a testvérem és családja akkor kicsit jobban vagyok, mert elvonja a figyelmem. De néha leroskadok és elveszítem minden erőmet. Gyakran álmodok rosszakat, nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogy kellene, nem olyan intenzitással. Mindennek csak nekiállok és nem fejezem be. Fél embernek érzem magam.

Igen,én is pont ezt érzem. Ha az utcán látom a sok fiatal párt sétálni,fagyizni,vacsizni stb nagyon irigykedem,hogy én mint egy kisnyugdijas vegetálok,ha nem éppen dolgozom .

Megőrülök, úgy hiányzik, minden este sírok, napközben sok a dolgom, de nem is tudok koncentralni, zombi vagyok! Nagyon rossz!!!

Ha 20-25 éves lennék,talán belesüppednék a depibe én is,bár nem hiszem.De már 35 évesen megtanultam azt hogy saját magamat érzem teljes egésznek,nem attól leszek egész ha mellettem van a párom,ugyanolyan egész vagyok ha nincs mellettem.Hangulatomat nem befolyásolja mindegy hány km-re van : szeretem,ő is szeret,semmi baja,nem halt meg,csak dolgozik,nem egész életünkben megy majd ez.Elfoglalom magam,ő is,beszélünk minden nap,és ennyi.Semmi értelme a sírdogálásnak,depressziónak,szeretek egyedül is lenni,ezzel sincs semmi problémám.Mindig eszembe jut Paulo Coelho egyik könyve,mikor a felesége úgy érezte hogy el kell mennie jó messze,hogy tapasztalatot szerezzen,olyasmit csináljon amit akar.Ha jól emlékszem elég sok ideig távol volt a nő.A férfi annyira szerette hogy elengedte,de nem siránkozott ez idő alatt,a szeretete ugyanolyan erős maradt addig amíg vissza nem tért hozzá,még erősebb lett köztük a kötelék,hogy ezen is végigmentek.Engem nem zavar a párok látványa se az utcán.Aki kapcsolat/társfüggő,azoknál van ez a helyzet.