Ti hogy bírjátok ki, hogy soha senkinek ne beszéljetek a gondjaitokról?

hidd el, jobb ha elmondod, de csak 1 embernek, nem a vilagnak. konnyebb.

Miért, mi történt ami olyan rossz volt?

Elmondom a problémáimat, de csak a hozzám legközelebb álló legjobb barátnőmnek. A mindennapi életemben nem terhelek ezekkel másokat és nem is tehetem meg, hogy keverjem a munkámat a magánéletemmel. Ha tehetném sem akarnám. Számomra ennyi elég.

Ebben igazad van, nem kíváncsi rá senki. Mindenkinek megvan a maga baja. Inkább próbáld megoldani, ha pedig nem megy akkor keress embert akinek az a szakmája. Az átlagember nem akar azzal foglalkozni miközben neki is ezer baja van.

Én is ilyen vagyok, de nem azért nem mondom el senkinek, mert nem érdekli őket. Van elég bajuk, ha még az én gondjaimat is cipelnék, belerokkannának. Hogy hogyan lehet kibírni? Erősnek kell lenni, megedzi az ember személyiségét, és egy idő után az ember képes lesz mindezek ellenére kimászni a gödörből, pozitívan gondolkodni, és tökélyre csiszolni a problémamegoldó képességét. Senki nem tud segíteni a benned dúló érzéseken, csak te magad. Ha úgy gondolod, segít, ha pszichológussal beszélsz, vagy könyvet írsz magadnak, tedd azt. Ne teregesd ki azonban a közvéleménynek, mert akkor még nagyobb szerepet fog játszani az életedben a sötét múltad, soha nem fogsz tudni tőle elszakadni.

Én sem mondom el senkinek sem. Tudom hogy nem fogom mar sokáig húzni így, de akkoris képtelen vagyok elmondani. Meg az anyukámnak sem. Tudom hogy ő is hasonlóan érezhet, es ha meglátná, ami bennem van, megijedne, tehát egyszerűen nem beszélek róla és kész