Hölgyeim, ismerkedésnél rossz néven vennétek, ha a férfi arra kérne titeket, hogy lehetőleg senkinek se beszéljetek róla?

Nem azért, mert valami titkolnivalóm lenne, vagy mert titokban akarom tartani az ismerkedésünket, vagy netán szégyellném őket, vagy elégedetlen lennék velük, erről szó sincs, hanem mert képtelen vagyok elviselni, hogy bárki rólam beszéljen. Egyáltalán nem szeretem, amikor pusmognak rólam, és legfőképpen azt gyűlölöm a legjobban, amikor dicsérgetnek, elismernek, magasztalnak stb.

Meglepő, vagy sem, a kritikát sokkal jobban tolerálom, s annak ellenére, hogy konfliktuskerülő alkat vagyok, olykor mégis szeretek vitába szállni is - mint ahogyan itt, GYK-n is teszem.

Szívesebben kezdek vitatkozni, kommunikálni olyanokkal, akik ellenséget, rosszat látnak bennem, s a kritikájuk elfogult célpontja vagyok, mint azokkal a nőkkel, akiktől kapnám sorra a bókokat. Egyből recsegni kezdenek az agyamban a fogaskerekek, hogy miért dicsér, miért illet elismerő szavakkal, s olyankor vagy azt feltételezem az illető nőről, hogy hazudik, és nem akarja őszintén elmondani a problémáit velem kapcsolatosan.

Szóval a hitetlenkedésemnek köszönhetően nem szeretem nagydobra verni magam, nem szeretek "valaki" lenni, mert tökéletesen elvagyok magamban így, egy "senkiként", és például ismerkedésnél sem szeretném egyetlen nőtől sem, hogy világgá kürtölje, hogy velem ismerkedik.

Mit gondolna egy nő akkor, ha kulturáltan a föntebbiekre megkérném?