Hogy bírjátok elviselni, házastársatok betegségéből eredő kemény fájdalmakat?

Nagyon sajnállak mindkettőtöket. Én sem tudnám, hogy mit csináljak ezért nem is tudok tanácsot adni, csak annyit kivánok, hogy légy nagyon erős és vigyázz rá és magadra

Szeresd amennyire csak tudod. El kell fogadnod az elfogadhatatlant sajnos. Nehéz lenne bármilyen okos tanácsot adni. Veled vagyunk lelkileg, ennyit tehetünk bátran mondhatom az összes itt válaszoló nevében.

Nem voltam még ilyen helyzetben, csak bele tudom képzelni magamat. Valószínű lelkileg éppúgy szenvednék, mint ő testileg. Ez természetes. Próbáldd magadat mégis kicsit erősebbnek láttatni és egy kis jó kedvet becsempészni ebbe az iszonyú helyzetbe és mindig szeretettel ápold, soha ne érezd kényszernek. Szeresdd, ameddig lehet!

Szia! Én 28 éves vagyok, a menyasszonyom 34 és mi is nagyon hasonló cipőben járunk, másfél hónapja derült ki, hogy mellrákos. Ő is elutasító volt eleinte, nagyon nem akarta, hogy együtt legyünk, hogy ne kelljen egy beteg emberrel élnem. Egy a fontos, mindig támogasd őt, és nagyon szeresd, harcolj vele együtt, még akkor is ha ő azt mondja, hogy nem akarja. Dehogynem akarja, szüksége van rá. Nekem eszembe sem jutott anno. amikor kiderült, hogy otthagyjam, ő kezdte el mondani a hülyeségeit, hogy most szakítani fogok és teljesen jogos lenne, mert ő beteg, és nem biztos, hogy túléli...Én meg megmondtam neki, hogy biztos, hogy túléli, és ne is várjon ilyesmit, hogy elhagyom. 2-3 hete tudtuk a dolgot, amikor megleptem egy kiskutyával és megkértem a kezét...Azóta nagyon boldog, mintha kicserélték volna, azt mondta, hogy meg akar gyógyulni hiszen itt a családja akit egyenlőre egyedül én jelentek most, és később talán 1 pici baba is akinek mi leszünk a szülei. És azóta megmondta a dokija is, hogy nagyon jó hatással van rá, hogy ilyen boldog, sokkal biztatóbbak az eredményei is, azt mondta 95% esélyt lát arra, hogy teljesen meggyógyuljon. Tudom, hogy nehéz, de próbáld palástolni, hogy szomorú vagy miatta, az neki is rosszul esik, ha látja, hogy miatta szenvedsz mert ezt nyilván nem akarja. Én rengetegszer itthon maradok a párommal, amikor csak tudok, hogy vele legyek (számos utazásomat lemondtam miatta). Nem muszáj mindig menni valahova, mi se tesszük, csak itthon vagyunk és összebújunk, filmet nézünk stb...mindegy, hogy hogyan a cél az, hogy tereld el a figyelmét, meg a sajátodat is. Hidd el, tudom, hogy nehéz, de muszáj, a saját érdeketekben.

Előző vagyok: Én is odaadnám az életem azért, hogy Ő egészséges legyen, inkább legyek én beteg mint ő. Nem gondoltam volna, hogy ilyen velünk/vele megtörténhet. Adott egy gyönyörű és vonzó nő, akivel boldogok vagyunk és akkor jön egy ilyen betegség. Én is csak akkor gondolkozom azon, hogy mi lesz később amikor ő mélyen szuszog mellettem éjjelente. Csak nézem őt, és annyira szeretnék segíteni neki, idegtépő, hogy nem tudok. Tudom mit érzel. :-(

Csak úgy rákerestem valamire, így jutottam el erre az oldalra. Ha él még a Szerelmed, azt tudom tanácsolni, hogy amikor nagy fájdalmai vannak, csak menj oda hozzá, és öleld át. Biztos enyhítené egy ilyen kedvesség legalább a lelki fájdalmát. Remélem, megmarad!