Akik idős hozzátartozójukat ápolják, hogyan bírjátok? Mit tesztek, amikor már a kiborulás szélén álltok? Meddig lehet ezt bírni?

Mi vettünk a nagyszüleimnek egy kis apartmant szanatóriumban... Ilyen gondokkal is küzdöttek, illetve ott folyamatos orvosi felügyelet is volt.

Minden vasárnapot náluk, velük töltöttünk, ha tehettük, hétközben is látogattuk őket.

Miért nem béreltek mellé egy gondozót vagy utaljátok be olyan intézményre, ahol szakszerű gondoskodást és ellátást, 24 órás felügyeletet kaphat?

Ha 90 évesen ilyen problémákkal küzd, feltételezem nem ez az egyetlen baja/betegsége, tehát igenis rászorulna a megfelelő törődésre. A kérdésedből kitűnik, hogy ti ezt neki nem tudjátok megadni. Feltételezem, hogy csak jót akartok neki, de hidd el, több kárt okoztok így, mint jót.

Iszonyatos erő és türelem kell ehhez. Mindenképpen gondolkozzatok el segítségen. Akár ilyen szociális bejárós ápolón, de akár azon is, hogy ha van lehetőség, akkor otthonba kerüljön, már ha hajlandó rá.

Nálunk nincs ilyen, nagymamám többször is elmondta, hogy ha olyan helyzetbe kerül, hogy folyamatos gondozásra és ápolásra szorul, akkor a közeli otthonba vigyük be, a nyugdíja fedezi a költségeket. Mivel ő ápolta annak idején az apukáját, tudja hogy ez mivel jár és nem akarja kitenni ennek a családját.

A párom nagyapja viszont otthon van, ő már most ápolásra szorul. Csak úgy bírják, hogy összefogtak, a gyerekei és a 4 unoka felváltva foglalkoznak vele, kinek hogy van szabadnapja. De még így is nagyon megterhelő, hát még folyamatosan!