Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » El fogom birni? Mi a véleménye...

El fogom birni? Mi a véleményetek erről az egész szituációról?

Figyelt kérdés

Üdv. 2Oéves vagyok. A barátommal egy éve vagyunk együtt, az édesanyja látszólag nagyon szeret és próbál segiteni amiben tud (az én anyagi helyzetem miatt). Egyetemen járok, támogat élelemmel, ritkán pénzzel is. Én fircsáltam, de gondoltam, hogy nem lehetetlen, hogy ennyire jó ember legyen egy nő egy idegennel.

Idő közben megtudtam, hogy a párom édesanyja beteg, és évek kérdése. Van neki egy 3és fél éves lánya, aki Down-szindrómában szenved, persze, mivel még kicsi nem tud róla. A nyáron a tandij miatt és az egyetem miatt ők felajánlották, hogy vegyem át a dada szerepét, amig az anya dolgozik, tehát két hónapot dolgoztam náluk, ők több pénzt akartak adni, a helyzetem miatt, de én nem engedtem, mondtam, hogy ha szükség lett volna ingyen is megcsináltam volna (és tényleg, mert nagyon fontos a kis csöpp, nagyon szeret és én is őt). Végül persze csak annyi pénzt vettem el, amennyi járt, egy kicsivel sem többet. Nagyon tisztelnek ezért (ezt a barátom mondta, hogy beszéltek erről).

Most, egy hónapja volt egy szomorú beszélgetésem az anyával, elmondta, hogy nem tudja hogy mit kezdjen, és tudja hogy korai még erről beszélni, és szorong is, de ha minden úgy alakul és együtt maradok a fiával (ami több mint valószinű), akkor majd ha ő nem lesz képes, én neveljem tovább, rám és a fiára ruházná a gyámságot, mert az apjára nem akarja bizni, mert újabban elkezdett inni és májelégtelenséget diagnosztizáltak rajta.

Én meg természetesen átgondoltam és az csak magától érthető, hogy segitek. Csak furcsa ez igy, hogy alig ismernek és már ilyen komoly dolgokról szó esett.


2014. jan. 28. 12:25
1 2 3 4
 1/32 anonim ***** válasza:
100%

Én egy évre azért nem mondanám azt, hogy alig ismernek. Amiket leírtál, abból nekem úgy tűnik, hogy olyan vagy nekik, mint egy családtag.

Majd meglátod hogyan alakul. Erre lehet, hogy csak sok-sok év után kerülne sor. Ha még akkor is együtt leszel a barátoddal, akkor biztosan meg tudjátok oldani a helyzetet, főleg ha már most is olyan jó a kapcsolatod a kicsivel.

2014. jan. 28. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/32 anonim ***** válasza:
100%
Én megtisztelve érezném magam, viszont úgy gondolom, hogy a fia "dolga" lesz.
2014. jan. 28. 12:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/32 anonim ***** válasza:
100%
Minden nagyon szép, de iszonyú fizikai és lelki teher egy soha fel nem növő Down szindrómás gyerekkel-felnőttel élni.
2014. jan. 28. 12:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/32 A kérdező kommentje:
Utánnaolvastam, gyógypedagógusokkal beszéltem, hogy milyen egy ilyen Down-szindrómás felnőttkorban. És mindenki azt mondja, hogy ők tudnak a legjobban alkalmazkodni. Sajnos az is benne van a pakliban, hogy otthon nemigazán fejlesztik. Velem tanult meg plusz pár szavat mondani a kicsi, addig 2-3szóból "élt". Szóval a fejlesztése jó irányban halad, figyelmes és együttműködő (természetesen csak akkor ha kellően leköti a figyelmét). Nehézségével igy, ha gondolati sikon vesszük, tisztában vagyok. Gyakorlatilag még egy egészséges gyereket sem neveltem, nem hogy egyből igy kezdjem. Viszont nem akarok lemondani erről csak azért mert egyben nehéz is, viszont valóban egyfajta lelki terhet biztosan jelentene.
2014. jan. 28. 12:41
 5/32 anonim ***** válasza:
86%
Aztán pár év múlva szeretnétek saját gyereket is, de nem tudtok majd vállalni a beteg miatt.
2014. jan. 28. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/32 anonim ***** válasza:
77%

Nem bántásból, de az, hogy most 20 évesen még tele energiával bírod, az egy dolog. De hogy fogsz pl. dolgozni mellette? Gondolom 24órás felügyelet kell neki, szóval vagy otthon vagy ápolásin 30e-ért vagy keress jó sokat, hogy legyen mellette ápoló. És ha saját gyereket akartok?

Miből futja majd rá? Időd lesz?

Szerintem ebbe egy idő után belecsömörlik az ember.

2014. jan. 29. 11:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/32 A kérdező kommentje:
Sajnos én is látom ennek hátrányait, látom magam 25évesen és 35 évesen. Nem jó az amit látok, de ha már képben van, el kell fogadni és szeretni őt.
2014. jan. 29. 11:58
 8/32 anonim ***** válasza:
100%

A barátod foglalkozik vele? Mert erről nem írtál.

Mert ha alig, akkor félő hogy a nyakadba szakad, csak rád!

2014. jan. 30. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/32 A kérdező kommentje:

A barátom foglalkozik vele, bár úgy érzem, hogy azonkivul, hogy altatja, meg megeteti, nemigazán fektet hangsulyt a fejlesztésére. Mintha a semmiből azt várná, hogy elmúljon a down-szindróma.

Számomra egyre jobban azt kezdem érezni, hogy teher lesz mindent elviselnem. Úgy érzem, hogy 20évesen nem ezen kellene gondolkodnom

2014. jan. 31. 10:55
 10/32 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem az a legnagyobb baj, hogy a barátod nem tesz semmit. Majd ott maradsz te a gyerekkel, míg neki meg lesz élete. Neked meg nem.
2014. jan. 31. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!