El fogom birni? Mi a véleményetek erről az egész szituációról?
Üdv. 2Oéves vagyok. A barátommal egy éve vagyunk együtt, az édesanyja látszólag nagyon szeret és próbál segiteni amiben tud (az én anyagi helyzetem miatt). Egyetemen járok, támogat élelemmel, ritkán pénzzel is. Én fircsáltam, de gondoltam, hogy nem lehetetlen, hogy ennyire jó ember legyen egy nő egy idegennel.
Idő közben megtudtam, hogy a párom édesanyja beteg, és évek kérdése. Van neki egy 3és fél éves lánya, aki Down-szindrómában szenved, persze, mivel még kicsi nem tud róla. A nyáron a tandij miatt és az egyetem miatt ők felajánlották, hogy vegyem át a dada szerepét, amig az anya dolgozik, tehát két hónapot dolgoztam náluk, ők több pénzt akartak adni, a helyzetem miatt, de én nem engedtem, mondtam, hogy ha szükség lett volna ingyen is megcsináltam volna (és tényleg, mert nagyon fontos a kis csöpp, nagyon szeret és én is őt). Végül persze csak annyi pénzt vettem el, amennyi járt, egy kicsivel sem többet. Nagyon tisztelnek ezért (ezt a barátom mondta, hogy beszéltek erről).
Most, egy hónapja volt egy szomorú beszélgetésem az anyával, elmondta, hogy nem tudja hogy mit kezdjen, és tudja hogy korai még erről beszélni, és szorong is, de ha minden úgy alakul és együtt maradok a fiával (ami több mint valószinű), akkor majd ha ő nem lesz képes, én neveljem tovább, rám és a fiára ruházná a gyámságot, mert az apjára nem akarja bizni, mert újabban elkezdett inni és májelégtelenséget diagnosztizáltak rajta.
Én meg természetesen átgondoltam és az csak magától érthető, hogy segitek. Csak furcsa ez igy, hogy alig ismernek és már ilyen komoly dolgokról szó esett.
válasza:Igazat adok neked, és tényleg ésszerűen tálaltad a dolgokat. De szerintem csak az van, hogy látja rajtam, hogy már megkapott és hogy kitartó vagyok. Én vagyok neki az első olyan kapcsolata, ami tovább tartott3-4hónapnál. Azt hiheti, hogy már nem kell küzdjön? Felvetettem, hogy menjünk sétálni a hóesésben, de nem, hogy együnk meg valamit, nem, menjünk ki a barátaimmal sörözni, nincs kedve.
Ez nem normális... Látom és mégsem tudok mit tenni, mert nemtudom mi lenne
válasza:Ultimátum!
Megmondod: ide figyelj, mostantól heti egy program, legyen ez séta, főzés, kávé stb. Ez elég kevés amúgy, de kezdetnek elég lenne.
És a legfontosabb: EGYÜTT foglalkoztok a testvérével, nem csak te, hanem Ő IS! Ő mit csinál amíg te foglalkozol vele? Játszik? Tvzik? NA NEM! Ennek vége!
Kapna max 1 hónapot, ha nem változik, akkor vége. Ha szeret, akkor küzd érted és veled, ha nem, akkor sajnálom, de erre ne pazarold el az idődet, nagyon fiatal vagy még! Nem arról kéne, hogy az életed, hogy egy idegennel foglalkozol, akinek meg dolga lenne, nem tesz semmit és a kapcsolatotokkal sem törődik. Változik vagy vége!
És attól ne félj, hogy nem találsz mást! Mert látszik, hogy kedves és jószívű vagy, és találni fogsz, találsz olyat aki megbecsül, tisztel és nem csak kihasznál! Ezt vésd a fejedbe!!!!
válasza: válasza:Sokan kihasználtak már, oké. Bár 20 évesen azért óriási sérüléseket nehéz szerezni, de mi a biztosíték arra, hogy a mostani párod nem csak kihasznál?
Nézd, 20 éves vagy, roppant fiatal!
Ebben a korban szokták azt mondani: jól gondold át kislányom, vállalsz-e gyereket!
Pedig az a sajátod, kicsike, te neveled, jobban imádod bárkinél.
Ez egy akkora felelősség, amit talán most el sem tudsz képzelni. És mi lesz, ha a párod kibújik a dolgok alól?
Akkor ő boldogan éli majd a fiatalok "normál" életét, te meg ezt , amit vállaltál MIATTA?
válasza:17 vagyok. Kavarognak bennem a gondolatok, bocsi, hogy nem egybe írtam.
De az a kérdés jutott eszembe, hogy neked megéri??
Megéri máson/másokon segíteni a te boldogságod és függetlenséged feladva?
Mindezt úgy, hogy a barátod hozzáállása a leírtak alapján nem is legkorrektebb. Már most nincs harmonikus kapcsolatotok. 1 éve vagytok együtt, ilyenkor még minden rózsaszín.
Mi lesz 5-10 év múlva?
válasza:Egyrészt a kislányról: Nagyon jó ember vagy, hogy ilyen komolyan megfontolod, hogy felnevelsz egy beteg gyereket, aki nem a tiéd. Ebben szerintem senki nem tud neked tanácsot adni, mert nem sokan vannak, akik valóban voltak ilyen helyzetben. Én is csak azt tudom elmondani, hogy mit érdemes végiggondolni szerintem.
Az egyik az, hogy egy Down-szindrómás gyerek sosem lesz önálló, tehát nem egy 15-20 éves felelősséget vállalsz magadra, hanem szó szerint egy egész életre szólót. A másik kérdés az, hogy tudsz-e, akarsz-e így saját gyereket vállalni, meg tudod-e neki adni azt a törődést, amit érdekel, vagy hajlandó vagy lemondani róla. Mi lesz, ha valóban szakítotok a barátoddal? Akkor ki neveli a gyereket? Még a végén az is lehet, hogy egyedül maradsz egy Down-szindrómás gyerekkel, ami ugyan hivatalosan nem igazán lehetséges, de a gyakorlatban bizony előfordulhat.
Ami pedig a barátodat illeti: beszélj vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!