El fogom birni? Mi a véleményetek erről az egész szituációról?

Üdv. 2Oéves vagyok. A barátommal egy éve vagyunk együtt, az édesanyja látszólag nagyon szeret és próbál segiteni amiben tud (az én anyagi helyzetem miatt). Egyetemen járok, támogat élelemmel, ritkán pénzzel is. Én fircsáltam, de gondoltam, hogy nem lehetetlen, hogy ennyire jó ember legyen egy nő egy idegennel.

Idő közben megtudtam, hogy a párom édesanyja beteg, és évek kérdése. Van neki egy 3és fél éves lánya, aki Down-szindrómában szenved, persze, mivel még kicsi nem tud róla. A nyáron a tandij miatt és az egyetem miatt ők felajánlották, hogy vegyem át a dada szerepét, amig az anya dolgozik, tehát két hónapot dolgoztam náluk, ők több pénzt akartak adni, a helyzetem miatt, de én nem engedtem, mondtam, hogy ha szükség lett volna ingyen is megcsináltam volna (és tényleg, mert nagyon fontos a kis csöpp, nagyon szeret és én is őt). Végül persze csak annyi pénzt vettem el, amennyi járt, egy kicsivel sem többet. Nagyon tisztelnek ezért (ezt a barátom mondta, hogy beszéltek erről).

Most, egy hónapja volt egy szomorú beszélgetésem az anyával, elmondta, hogy nem tudja hogy mit kezdjen, és tudja hogy korai még erről beszélni, és szorong is, de ha minden úgy alakul és együtt maradok a fiával (ami több mint valószinű), akkor majd ha ő nem lesz képes, én neveljem tovább, rám és a fiára ruházná a gyámságot, mert az apjára nem akarja bizni, mert újabban elkezdett inni és májelégtelenséget diagnosztizáltak rajta.

Én meg természetesen átgondoltam és az csak magától érthető, hogy segitek. Csak furcsa ez igy, hogy alig ismernek és már ilyen komoly dolgokról szó esett.