Van olyan dolog az életetekben amit megbántatok, hogy elszalasztottatok, vagy olyan amit nem kellett volna megtenni? Pl párkapcsolat stb. Leírnátok mi volt az, és miért az volt akkor a döntésetek? Mikor bántátok ezt meg?

Elhamarkodottan, másik szerződés nélkül jöttem el a munkahelyemről. Fél éve nincs munkám most pedig.

Nagyon nem bántam meg, hogy eljöttem, csak azt, hogy nem tartottam ki még 1-2 hónapig...

Tegnap bántam meg igazán...

Kikészültem az előző helyen...rémálmok...stb

Elvált szülők gyermeke vagyok. Anyám egy házasságba menekült, hogy megszabaduljon a szülői háztól. Az egész család mindig rajtam marakodott. Sosem lehettem boldog egyik szülőmmel sem igazán, mert úgy éreztem, hogy a másik rovására érzem jól magam. Mint amikor az ember szeretné, a tortáját két felé osztani, hogy senki ne kapjon se többet se kevesebbet de valahogy mindig a másiknak mintha kevesebb lenne. Kikészültem. És végül lemondtam apával a kapcsolatunkról. Azért anyut válaszoztam, mert anyának nem volt senkije, én voltam az egyetlen boldog dolog az életébe, apa pedig új családot alapított és ő mégis boldogabb nélkülem. Anya meg talán öngyilkos is lett volna.

A lelkem mélyén nagyon bánom a dolgot. De az akkori 12 éves fejemmel... sőt a mai húszon éves fejemmel sem tudom, hogy mi lett volna a legjobb döntés. Hogy mindenki boldog legyen és senki ne sérüljön. Nagyon bánt, mert bár újra felvettem apámmal a kapcsolatot, most, hogy anyám külföldre költözött, de már sosem lesz olyan a viszonyunk, mint amilyen lehetett volna.

Vannak dolgok, amiket én is tehettem volna másként. Elszalasztottam lehetőségeket, rosszul döntöttem ebben-abban, nem mertem belevágni dolgokba, stb.

Viszont ha a múlton rágódsz, annyit érsz el vele, hogy a mostani lehetőségeidet szalasztod el.

Ergó nem érdemes!

Az akkori barátom nyomán választottam egyetemet. Olyan szakot, ami jól fizető szakmát ad, de köze nincs ahhoz, amit korábban tanultam és amire készültem. Nem is sikerült. De közben a saját lehetőségem elszalasztottam. És persze a kapcsolatunk se tartott sokáig.

Igazán évekkel később gondoltam bele és bántam meg, amikor egyszer beszélgettünk és mondta, hogy reméli hogy anno nem tisztán az ő hatására hoztam meg azt a döntést. Persze nem mondtam el neki, hogy de :)

Azóta nagyon igyekszem, hogy a döntéseim a saját vágyaim és érdekeim figyelembe vételével hozzam meg. De nem mindig sikerül.