Van olyan dolog az életetekben amit megbántatok, hogy elszalasztottatok, vagy olyan amit nem kellett volna megtenni? Pl párkapcsolat stb. Leírnátok mi volt az, és miért az volt akkor a döntésetek? Mikor bántátok ezt meg?

Sok dolog van, amit bánok.

Nagyon sok lehetőséget szalasztottam el azért, mert féltem belevágni valamibe (egyedül), vagy nem bíztam eléggé magamban, hogy meg tudom csinálni. Számtalan ilyen volt, pl. egyetemválasztás, ösztöndíjak, munkák, stb. Azért volt az a döntésem akkor, mert féltem bármibe is belevágni. Borderline vagyok, és volt egy érdekes gyerekkorom, ez is biztos számított, de hülye is voltam. De végül is most kezd jó irányba haladni az életem, és mindegyik döntésem jó kis lecke volt magam számára, így ezek olyan dolgok, amiket csak kicsit bánok.

Amit nagyon bánok, és nem tudom, hogy valaha is jóvá lehet-e tenni őket, azok az elhamarkodott, átgondolatlan, dacból mondott szavak olyan embereknek, akiket szerettem. És persze az elhamarkodott tettek. Párkapcsolatban, családban főleg. Nem igazán tudom, miért tettem ezeket, igazából az indulat hevében csak és rögtön megbántam. De sajnos a fájdalmat, amit másoknak okoztam akkor, nem tudom kitörölni. Ma már sokkal meggondoltabb vagyok, de ezt nagyon bánom.

Igen, van.

Megbántam, hogy szolidaritásból elszalasztottam egy olcsó London-Párizs utazást, mert az akkori barátomnak nem volt ennyi pénze. Bűntudatot keltett bennem és így én is lemondtam az utazásról. Akkor bántam meg, amikor szakítottunk és rájöttem, hogy nem érdemelte meg amit tettem érte.

Túl sok időt fesztegettem el egy pasira, aki szintén nem érdemelte meg.

Elsőként azt bánom, hogy a huszonéveimet egy olyan ember mellett éltem le, aki nagyon nem érdemelte meg és évekig csak gyötrődtem, hogy lépjek vagy sem? Ha előbb léptem volna, sok rám váró kellemetlenségtől óvtam volna meg magam és talán hamarabb megtalálom a boldogságot. De tanultam belőle, nagyon sokat!

A második, amit bánok, hogy otthon felejtettem az Óriás Pöttyöst a hűtőben, pedig most úgy megenném :-)

Van. Az, hogy 14 évesen hallgattam anyámra, és nem gimnáziumba mentem, hanem közgazdasági szakközépiskolába. Most van egy csomó abszolút használhatatlan papírom, amivel kitörölhetem a hátsómat. És nem vesznek fel sehova egyetemre, mert semmilyen természettudományos tantárgyból sincs érettségim. Most pedig csak akkor tudnék ezekből leérettségizni, ha újrajárnám a középiskolát, akkora a lemaradásom.

Hogy mikor bántam meg? 10 évvel ezelőtt, amikor a munkahelyem megszűnt, és kiderült, hogy az én papírjaim semmit sem érnek.