Ha anyukám állandóan kiabál velem és ilyenkor olyan mint egy idegbeteg, akkor feljelenthetem?

Figyelj.

Létezik olyan anya, akinek nincs miért hálásnak lenni. Az enyém iylen. A tied nem tudom ilyen-e.

DE! Én 16 évesen tudtam, hogy szakmát kell tanulnom, hogy mihamarabb dolgozzak, és legyen pénzem elköltözni. Szerencsém van, mert 17 éves koromban nővérem átvette a gyámságom, és hozzá költözhettem.

De mivel szakácsként tanultam, így nyáron el tudtam menni dolgozni, elég jó fizetést kaptam.

Viszont a szakma után le is érettségiztem.

Most 31 éves vagyok, örülök, hogy vannak papírjaim, azóta még 2 szakmát szereztem, és a legkevesebb fizetésem 120.000 Ft volt kb 6 évvel ezelőtt...

Szóval gondolkozz el egy kicsit, hogy ha a sulit otthagyod, milyen életed lesz. A minimálbér 78.000 Ft, csak szólok! Végzettség nélkül kb ennyi lesz a béred. Vagy mész mosogatni kicsivel többért. Szép kis karrier...

Nem feljelenteni kell anyukádat, hanem megtervezni a jövődet. Mert most neked semmi jövőképed. Semmi tapasztalatod. És ott akarod hagyni a sulit egy fiúért, aki tuti nem lesz a férjed és a gyerekeid apja. Aztán majd vered a fejed a falba, csak lehet akkor már késő lesz!

2 hónapos "kapcsira" ne alapozd azért az életed!

Kívánom hogy legyen igazad, de azért ne felejtsd el, hogy még fiatal vagy. Az élet nem mindig úgy megy, ahogy elképzeljük.

És ne az legyen az életcélod, hogy "úgyis lesz munkám". Mert akkor tényleg egy minimálbéres (esetleg segélyeken) tengődő maradsz.

Idejössz, hápogsz, megsértődsz, feladod, és még te kéred ki magadnak a segítséget. Gyönyörű, mondhatom. 2 hónapos kapcsolat... tény, nehéz feldolgozni, ha átbacták az embert, de esetedben nagyon nagy esély van rá. Az a pasi, aki inkább otthagy az első nehézség után, nem érdemel meg, loholhatsz utána, mint egy kiskutya, se hatalmas ívben fog hazareptetni.

Te bele sem gondolsz, hogy mi van, ha tévedsz, és ez a legnagyobb baj! És igenis ostoba vagy, ha ezt nem látod be. Tisztában vagy egyáltalán a munkaerőpiac működésével? Tudod, hogy egy nő képzetlenül (de akár képzetten is) kb. harmad-fele annyi eséllyel indul egy állásért, mint egy férfi? Milyen munkát akarsz végezni, vacak kulimelót, csomagolást, utcaseprést, vagy inkább kényelmes, kreatív vagy érdekes munkát, amit netalán még élvezel is? Fel tudod egyáltalán fogni, hogy ez a sok ember miért mondja azt, amit, vagy neked most még a légyfing is bántó és sértő?

"A baratomnak sincs erettsegije, megis mindig kap vmi munkat."

Mintha éppen azért menne Romániába, mert nem kap munkát. Valahogy döntsd már el, hogy egyszerű-e munkát találnia vagy nem. Ráadásul, ha Romániában tökegyszerűen kap munkát, akkor mégis miért lenne vége a kapcsolatotoknak? Simán meg tudna látogatni, tudnátok tartani a kapcsolatot, amíg befejezed a sulit. De mindegy, sajnos egyértelmű, hogy nem vagy kíváncsi senkinek a tanácsára, véleményére. Sajnálom anyukádat. Téged is.

Kedves, gondolkozz kérlek: Ha Romániában olyan jó a munkaügyi helyzet, mit keres itta sok román vendégmunkás? És miért éri meg nekik kevesebbért dolgozni mint amennyiért a magyarok dolgoznak? Megmondom: mert ez még mindig sokkal jobb mint amit otthon kapnának, már ha van munkájuk.

Jó dolog hogy ennyire bízol magadban, csak sajnos az élet nem úgy működik hogy elhatározok valamit, és az rögtön sikerülni is fog. Három féle végzettségem van, és mégis közmunkán kötöttem ki: és nem azért mert élhetetlen, gyenge ember vagyok.

A szerelem szép dolog, de ugyanakkor múlandó is, különösen a te korodban. Hidd el: tapasztalatból beszélek. Én is hittem azt hogy nem tudnék az első szerelmem nélkül élni - ehhez képest fél után én szakítottam vele, mert addigra eloszlott a rózsaszín köd, és a hibáit is láttam, nem csak a vágyálmot amit köré kreáltam. Félreértés ne essék: nem hülyített, csak én láttam bele többet mint ami volt.

Nem tudom milyen helyzetben vagy otthon, de kérlek, próbáld meg egy kicsit anyud helyébe képzelni magad, és nem rögtön elítélni őt. A felnőttek nagyobb terhet hordoznak mint ahogy azt egy tizenéves el tudná képzelni. Nem állítom hogy jó amit anyukád csinál, de biztos vagy benne hogy semmi okot nem adtál rá?