Volt időszak mikor nagyon szegények voltatok, éheztetek?

Amíg el nem költöztem otthonról. 20 éves koromig.

Anyukám és apukám is ivott.. Cigiztek. Így a pénz erre ment el.. Azt ettem amit meg tudtam venni magamnak. Vagy vajas kenyeret.

Dolgoztam és tanultam.. Szerencsére már sokkal jobb körülmények között élek. Van rendes munkám. Párom.

És 24 hetes terhes vagyok :) épp házat szeretnénk venni a pici miatt. Szóval anyagilag tényleg minden rendben..

Haza ritkán járok.. Mikor apu ivott sokszor vert minket. Így vele a mai napig nem olyan jó a kapcsolatom.

Persze már nem iszik nem Cigizik. Van rendes munkája.. De így sem elég nekik a pénz.

Zita

volt... még kamaszként. Nem volt mit enni, kikapcsolták az áramot, ilyenek. Én nagyon szégyelltem magam. jobban összehozta a családunk egy részét, sok segítséget kaptunk és lassan sikerült. Nem kívánom senkinek amúgy.

Aztán volt albiban, hogy döntenem kellett h albidíj v kaja... Lakni kell vhol, ugye. Hát kicsit koplaltam. Leleményes ilyenkor az ember.

Ma már úgy vagyok vele, h megtapasztaltam hogy milyen, valahol még talán hálás is vagyok érte, de remélem soha öbbé nem lesz benne részem.

Nem éheztünk sosem, de bizony előfordult, hogy "csak" vajas kenyérre jutott (szó szerint) napokig. Vagy, hogy a cipőmnek egy az egyben leesett a talpa, de nem volt pénz másikra. Vagy, hogy anyámnak egyetlen darab gatyája volt, mert az összeset rongyosra hordta, és nem volt pénz másikra. És előfordult, hogy kölcsönpénzből volt a heti kenyér, de parizer már nem jutott rá.

Szerencsére mostanság ilyen már nem fordulhat elő (mióta én is, bátyám is dolgozunk).