Volt időszak mikor nagyon szegények voltatok, éheztetek?

Rendszerváltás után anyám gyesen mostoha apám alkesz volt én meg kezdő középiskolás,semmi lóvénk nem volt végig Pink Floydot hallgatva meg Wilbur Smithet olvasva bírtam ki.

Anyám visszament dolgozni és kicsit rendbe jöttünk (programozó),gyes alatt meg kecskét fejt meg nyulat tartott hogy egy kis plusz pénzünk legyen.

Azt sosem értettem mért nem írt közben valami pénzes progit de nyilván gyerek zajban nem lehetett.

Amikor 23 évesen elköltöztem otthonról akkor másfél évig jól éltem, jó nem voltam gazdag de tudtam enni, eljártam időnként szórakozni, egyedül éltem bár volt barátnőm de ő még tanult és nem volt állandó keresete sem, és azért nem jött hozzám mert innen nagyon bonyolult lett volna iskolába járnia. A házamat anyám örökölte de ő nem tartott rá igényt így én megkaptam tőle. Akkor volt pénzem mert szüleimnél élve nem adtam be sokat a közösbe mivel pont azért hogy tudjak spórolni a ház rendberakására, meg az életemre kezdő tőkére ha úgy alakulna. Amikor odaköltöztem akkor szinte az összes spórolt pénzem elment a fizetésemen kívül kb 100 ezrem maradt amit 1 hónappal később el is kellett költenem hogy az autómat újra forgalomba helyezhessem és minimális munkám is volt vele, mert eddig csak állt apámét használtam de amikor külön költöztem már kellett a saját.

Akkor ugye szerencsémre előreléptettek a munkahelyemen így jól kerestem, elbírtam tartani magam, nem volt sokba a rezsi meg a kajám se mert nem vagyok nagy igényű, autót is tudtam tankolni meg az egyéb dolgokat is fizettem és tudtam így is félre tenni 40-60 ezret bár, sokat dolgoztam sokszor hétvégén is, amikor nem akkor a barátnőmmel voltam.

Csak ugye akkor amikor barátnőm munkát talált és jött hozzám ez már másfél évvel később volt, akkor a barátnőm átlag 90 ezret keresett, akkor terveztünk hogy ami van pénzünk abból megvesszük a tüzelőt agyban egész fűtés szezonra utána pedig meghúzzuk a nadrágszíjat és spórolunk nyárig hogy a még 2 szobát rendbe tudjuk rakni és ha még belefér akkor az udvart is megcsinálni. Igen ám csak amint megvettem a téli tüzelőt nagyban mert volt még rá keretem akkor pont nullán voltunk arra volt pénzünk hogy abba a hónapba megéljünk következő fizetésig aztán akkor lehet spórolni. Na igen ám de a munkahelyemen az egyik ember csinált agy hatalmas hülyeséget aminek az egész műszak megitta a levét én is mint karbantartó és gépbeállító, pedig akkor engem egy másik csarnok részre küldtek besegíteni és a hibát egy kezelő javította aminek robbanás lett a vége, nem volt sérülés meg semmi csak anyagi kár lett szerencsére, de akkor az egész műszakot kirúgták, engem is csak azért mert oda tartoztam pedig jogtalan volt a dolog, 8 an bírósághoz vittük az ügyet, ami még most is tart bár nem kiabálom el de 98% esély van rá hogy megnyerjük. Viszont arra is összedobtunk pénzt ugye előre nekünk kellett fizetni meg minden, a cég adott végkielégítést de az mind elment. A barátnőm 90 ezer forintja arra volt elég hogy megéljünk meg nekem ami járt kis segítség 3 hónapig nem is volt baj. De közbe fogyott a pénzünk, fát is kellett vennem, autót se tudtam használni csak ha nagyon muszáj volt. Meg adódott pár váratlan kiadás amit muszáj volt fizetni, de az vágott minket taccsra. 4 hónapig nem bírtam elhelyezkedni sajnos mert a legnagyobb munka adó cégtől küldtek el a környéken. Akkor ideiglenesen találtam munkát egy kisebb bedolgozó cégnél ami sajnos csak minimálbért fizetett, de sajnos onnan is elküldtek mert nem volt megrendelés és akkor ugye mindig a legújabbakat küldik el előbb, a próbaidő miatt egyszerűbb.... Akkor már vége lett lassan a fűtés szezonnak bár estére be kellett gyújtani picit de akkor hó végén már csak szendvicseken éltünk mert csak erre tellett, főzni már nemfőztünk, jó a szüleink segítettek de ők sem álltak úgy anyagilag ők is azt adtak ami volt nekik eltéve a fagyaszóba éppen. Amikor találtam a jelenlegi munkahelyemet akkor még 1 hónapig igen csak rosszul éltünk mert nem volt pénzünk és sajnos meg kellett előlegeznem az utazási költséget amit csak fizetéskor adott meg a munkáltató, de így is jó fej volt mert fizetés előtt amikor már alig volt pénzem akkor kifizette a jegyeimet, utána meg már bérletet adott nekem, a mai napig is.

Aztán ugye nem kerestem sokat fizetés előtt pár napban már csak maradékokat ettünk volt amikor csak fél adagot ettünk hogy beosszuk a kaját mert igaz volt 10 ezer forintunk de az a vész vész tartalékunk volt ami a barátnőm gyógyszereire kellett mert sajnos az a legfontosabb. Aztán amikor már kezdtem volna kilábalni a barátnőm szakított velem így megint a padlóra kerültem, rezsit befizettem, maradt 40 ezer forintom igaz elvoltam belőle de fizetés előtt 10 nappal már csak szendvicseken éltem meg amit anyámék tudtak adni abból. Eljártam újra maszekolni de az a pénz is elment mert sok helyre kellett mennem és muszáj voltam az autót használni rá szerszámaim miatt. De amikor ezek is kiestek idén júniusba volt már akkor kénytelen voltam eladni az autómat így lett egy kis pénzem abból a pénzből gazdálkodok mot még pluszba bár a főnököm most ígért egy jobb munkát a húga cégénél ahol már 120 ezer minimumot megkapom plusz pótlékok meg egyéb plusszok, de ha össze is jön akkor haza kell költözzek a szüleimhez a bejárás miatt mert a szüleim innen 25 kmre laknak és tőlük a leendő helyre van csak közvetlen járat, innen meg legalább 3 átszállás és sehogy se érnék be időbe... Vehetnék egy olcsóbb autót mert van rá jelenleg pénzem most így a tartalékkal amit már végszükség miatt tettem így most úgy ahogy elvagyok, de nagyon azon vagyok hogy télre lezárom a házat a központi gázfűtést úgy állítom be hogy minimálisan fűtsön hogy a bútorok meg egyebek ne menjenek tönkre és visszaköltözök szüleimhez hogy egyenesbe tudjak jönni normálisan

Egészen amíg el nem költöztem otthonról 16 évesen, végig éheztem a testvéreimmel együtt, pedig anyámnak a bőre alatt is pénz volt. Mindent megvett magának amit csak akart, persze rajtunk spórolva. Havonta újította a lakást, vette a bőr ülőgarnitúrát, mi pedig csak a menzára voltunk befizetve, mert hogy "az nektek úgy is elég" alapon.

Ő persze telezabálta magát, de nem otthon. Hetente jó ha kétszer jutott főttnek mondható kaja, mert főzni azt nem tud persze, addig is hideg kaja, ha volt...

A környezetünk jól menő családnak titulált minket, ahhoz képest szúró gyomorral keltünk és feküdtünk, az iskolai menzát meg gondolom nem kell bemutatni. Suli után volt hogy végigjártam a padokat, kiszedni mások kajáját. Sok osztálytársam bontatlanul dobálta ki a szendvicseket, én meg el nem tudtam képzelni milyen az, ha otthon felpakolnak.

Ételen kívül mást sem kaptunk nagyon meg, de ez már csak mellékes. Mikor pénzhez jutottam, mindig vittem haza ennivalót a testvéreimnek, de csak amikor anyám nem volt otthon, mivel minden lelkifurdalás nélkül elzabálta volna, szerinte "neki jár"... Az összes persze.

Szerencsémre már néhány éve a saját talpamon állok, ahogy a testvéreim is. Nem dőzsölök ugyan, mégis eszek rendes főtt ételt, amit nem megveszek, hanem saját magam készítek el. Van reggelim, vacsorám, nassolnivalóm is.

Nem minden tehetősebb családban fekszenek le jóllakottan sajnos.

Többször is. Anyámék válása előtt már kikapcsolták a gázt, és alig volt valami a hűtőben. Apám alkoholizált (és iszik mai napig), kirúgták, ebből következett a csóróság. Volt, hogy buszjegyre se volt pénz, hogy bemenjek a suliba (10km-re laktunk a megyeszékhelytől), ekkor voltam 15. Jött a válás végre (bántalmazás és egyéb finomságok miatt, a fél gyerekkoromat rettegésben töltöttem), majd egy új város.

Nem sokáig bírtuk egymást anyámmal, mikor összejöttem párommal, kirobbant egy rettenetes családi balhé a korkülönbségünk miatt, de fél éven belül már nem anyámmal éltem. Addig sakkoztam, amíg meg nem tudtam oldani. 15 voltam, még mindig.

Páromhoz költöztem, pár évig ő tartott el. Az első évben munkaadója érdekes hozzáállása és a bedőlt lakáshitele miatt néha 5-10ezer maradt csak kajára. Hűtőnk nem volt, minden gyorsan romlott, volt, hogy romlott szalámit vacsoráztam szikkadt kenyérrel, máskor anyósék vittek el egy kisebb bevásárlásra, különben két hét telt volna el kaja nélkül. Munkát nem kaptam, suliztam, de nyugalomban éltünk.

Szépen lassan haladtunk előre, idővel tudtam maszekot vállalni, abból is csurrant cseppent, párom munkahelyet váltott, lett stabil fix.

Két évvel ezelőtt került egy olyan munkahelyre, ahol már élhetően keres, a jobbik szakmájában dolgozik (informatikus). Én még mindig maszekolok, és megint sulizok, hogy ne a szalag mellett dögöljek meg a monotóniától. Ma már jókat eszünk, néha eljárunk, van évente egy kisebb nyaralásunk barátokkal, de sok pénz elmegy mind a mai napig arra, amit az első 4 évben nem tudtunk megvenni. Anno pár dobozzal jött el exétől, én meg eleve úgy loptam ki a saját cuccaimat anyámtól. A leszakadt ruhák, a rongyos ágynemű, a hiányos konyhafelszerelés, most pedig az olcsó, de cserébe leélt albérlet újítása következik. Öt éve vagyunk itt, anno se volt tökéletes, de most már nagyon nyomasztó, főleg, hogy ebben az egy szem szobában dolgozom is, minden időmet itt töltöm. Koszos a fal, néhol hiányzik a vakolat, sűrűn durran el a biztosíték, a sütő ipari kapcsolóját a szerencse tartja, szivárog a 15 éves csap töve... Márpedig suli végéig itt kell maradnunk. Utána jön az igazi továbblépés, de a kaja lesz a legutolsó, amin spórolni fogok.

10 vagyok etteremben dolgoztam es loptam a maradekot azt ettem az elso fizetesig

ha fonok tudta volna kirug siman

visszahozott tanyerol leettem a salatat hust hideg koretet

ciki de nagyon ehes voltam