Àllatot eladni a gyerek miatt? Milyen szülő lesz ebből?

Ködösítve találgatsz.

Hány olyan konkrét esetről tudsz, ahol a teknőst a születendő gyerek miatt adták el?

Tudod, minden hasonlat sántít, de a kitaláció egyenesen mankózik.

Millió oka lehet annak, hogy az ember megválik az állattól. Nem látok ebben semmi tragédiát.

Az sokkal nagyobb baj, hogy egyes emberek már annyira elveszítették az emberségüket, hogy előbbrevalónak tartanak egy állatot egy másik embernél. Ráadásul egyre több ilyen van.

A kérdésre visszatérve: különösen a hosszú életű állatok esetében nem hinném, hogy kövezést érdemel, aki megválik tőle. Ha valakinek 15 évesen minden vágya volt egy csincsilla, 25 évesen viszont odaadná másnak, mert jön a gyerek, akkor már rögtön felelőtlen és miért nem gondolkozott előre?

Mindezt ráadásul abban a gazdasági helyzetben előadni, amikor egy kisállat tartása komoly tétel lehet egy átlag család költségvetésében, elég fura.

Ha választani kell, én is a gyerekem választanám. És eszembe nem jutna egy lapon említeni egy kisállattal.

Szerintem egy ékszerteknősnek teljesen mindegy, hogy ki gondozza, nem esik depresszióba, ha új gazdához kerül. Akvárium halai dettó. Szóval aki ilyen állatot passzol el terhesség okozta kapacitáshiány miatt, az szerintem teljesen oké.

Kutyával, macskával más a helyzet, ott elég erős a kötődés. Ezért szerintem egy kutyától vagy macskától csak végszükség (pl. súlyos allergia) esetén szabad megválni.

Jézusom, nem is értem, hogy lehet a kettőt összehasonlítani és párhozamot vonni.

Szerintem az már beteges, ha valaki egy szintre emeli az állat tartást a gyerek neveléssel.

Ne haragudj, de az állat, az állat, a gyereked, meg a gyereked.

Az állatod nem fog öreg korodban ápolni, míg a gyerekedre, ha jól neveled számíthatsz majd.

Sajnos nekem is tovább kellett adni a cicát. A szívem szakadt meg érte. :(

Nagyon picike volt, amikor megmentettük. Olyan 3-4 hetes.

Három óránként etettük, gondoztuk. De sajnos volt egy stikkje: heti egyszer rájött az öt perc, támadt, véresre harapott bárkit.

Hiába ivartalanítottuk, nem segített a bolondulásán.

Az tette be nálam a kaput, mikor barátnőm nyolc hónapos fiát megtámadta. Sikerült a picit felkapnom erre üvöltve ugrott rám.

Ekkor hat hónapos terhes voltam, és rá kellett jönnöm, hogy ez így nem működik.

Úgy volt, hogy édesanyámékhoz kerül falura, de átszokott a szomszédba ahol egy idős özvegyasszony él.

Azóta Mircike a neve és kisimult. Tud vadászni, megdominálta a néni kakasát, nem tűr meg más macskát maga körül, és mivel ivartalanított, a néni sem csinál falusi macskaabortuszt. (szerintem pár ember tudja mit jelent, a többiek meg örüljenek hogy tudatlanok a témában).

Amúgy tekintve, hogy hányszor van az, hogy egyszerűen kirakják a megunt állatokat egyszerűen csak kiraknak, szerintem ezerszer korrektebb ha új gazdit keresnek nekik.

Látom megértetted a lényeget, drága. nyilván semmit sem tudsz arról, hogy a családok össze szoktak tartani, segítik egymást és lehet a családtagokra számítani baj esetén, meg persze akkor is, ha jó dolog ér.

A macskáddal is így van ez?