Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ki tudna rajtam segíteni?...

Ki tudna rajtam segíteni? Kérlek olvassátok végig.

Figyelt kérdés
Sziasztok. Már írtam ide ki pár kérdést, de sosem kapok segítséget senkitől sem. Én vagyok az a 20 éves fiú, akinek az édesanyja 6 éves korában elhunyt autóbalesetben. Elmesélem még egyszer a történetet. Amikor megtörtént a baleset, amiért apa volt a hibás, mert ő aludt el vezetés közben, utána megromlott a kapcsolatom vele és az apai nagyszüleimmel is. Azt, hogy mik történtek vele 6-7 éves koromtól 18 éves koromig nem nagyon tudom, de arra emlékszem hogy ide oda cibáltak, egyszer itt laktunk egyszer ott, egyszer ilyen nővel jött össze egyszer olyannal. 18 éves voltam, amikor összeismerkedett egy nővel, akivel össze is házasodtak. Amikor bejelentette a nő, hogy terhes, akkor még jobban a háttérbe szorultam. Aztán amikor megszületett a gyerek, akkor rá pár hónapra apa közölte hogy menjek el otthonról, mert ő ezt nem bírja tovább, hogy én nem úgy szeretem a mostohámat mint az igazi anyukámat, de ennek nem én voltam az oka, hanem ő, mert ő utált engem, apa mindig azt csinálta amit ő mondott, gonosz volt az a nő nagyon. Isten a tanúm hogy ha normális lett volna akkor szerettem volna mert én nem vagyok rosszindulatú senkivel sem. Aztán 2 éves lassan hogy itt vagyok az anyai nagyszülőknél, de...az nem is baj, hogy szeretnek engem, én is őket nagyon csak mivel kiskoromban nem voltam sokat velük pár évig ezért még mindig úgy kezelnek mint egy 10 évest, ami gondolom tudjátok milyen. A másik pedig hogy nagyon nagyon hiányzik az édesanyukám. És ezt még az is tetézi hogy a szobámban kint vannak a képei, a polc ahol sminkelt mindig, nagyon sok holmija, amitől esténként mindig elsírom magamat, mert hiányzik. Nekem nincsen igazi családom, és ettől nagyon befordult lettem. Nyári munkán vagyok most, és megismertem két fiút, akik pár évvel fiatalabbak csak tőlem. Nagyon jóban lettünk és én mindig meglátogatom munka után a szüleiket és...annyira jól esik ahogy bánnak velem, enni adnak, megkérdezik hogy milyen a munka, élvezem e, mit tanulok, mi szeretnék lenni stb. És utána kijön hozzá a nővérkéje, meg az apukája, és látom hogy milyen boldognak együtt. Én tényleg örülök hogy ilyennek látom őket és hogy így bánnak velem mert nagyon jól esik csak este, amikor lefekszem egyedül a szobámban...és visszagondolok az anyukájukra akkor megint percekig sírok. Nekem ilyen sosem lesz már, pedig én mindent megtennék, nem azért hogy visszakaphass anyukámat mert tudom hogy azt már nem lehet de hogy találhassak egy olyan családot aki befogadna engem vagy csak egy pót anyát vagy apát. Több egyesületnek is írtam már, de mindegyik csak azt válaszolta hogy őszintén sajnálja a helyzetemet, de nagykorúakkal nem foglalkoznak. Amit persze szintén megértek, mert kinek kellene már egy 20 éves kamasz, de én tényleg szeretnék valakit, mert ebbe bele fogok őrülni. Mindenki azt mondja hogy beszéljem meg apával, de nem nem nem, soha nem akarom látni már, mert én tudom hogy miket tett anyával. Nincsen senkin sem, nem tudok kivel őszintén beszélni, megölelni hogy de jó hogy vagy nekem, nem tudom kivel megbeszélni hogy mi volt az iskolában sem semmit. Nagyon szépen kérem aki ezt elolvasta, az segítsen nekem ha csak elindulni is hogy mit csináljak. És azt is tudom hogy nem csak én vagyok így, Isten őriz, tudom hogy valakinek nem csak az édesanyukája hunyt el, de ezt mindenki máshogyan viseli el, valaki beletörődik, én nem tudok sajnos és szenvedek tőle minden egyes nap. Én esküszöm, hogy ha találnék egy pót szülőt, annak mindent megtennék, mindent elmondanék neki, úgy szeretném mint az igazi anyukámat, ha apa lenne akkor mint egy apát. Könyörgöm, segítsetek nekem, el nem tudjátok képzelni hogy nap mint nap mennyit sírok, szenvedek ez miatt. Esküszöm, hogy aki segít nekem azt meghálálom bárhogyan.

2015. júl. 22. 17:37
1 2 3
 1/23 anonim ***** válasza:
100%

Tényleg sajnálom a helyzetedet, de 14 év alatt meg kellett volna próbálnod túllépni.

Legyen 1 db kép róla a szobádban a többit a cuccaival együtt rakd el valahova, és engedd el végre. FElnőtt férfi vagy, változtass egy kicsit magadon, és kezdj el végre megemberesedni, tanulj, dolgozz, szórakozz, ismerkedj. Nem hiszem hogy úgy szeretnéd leélni az életed hogy minden nap édesanyád után érzett hiányba süllyedsz. A kérdésedre válaszolva a nagyszüleid miért nem jók pótszülőnek?

2015. júl. 22. 17:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/23 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom. Apukáddal már nem is beszélsz? Tudom, könnyű mondani, de elkéne tenned azokat a dolgokat amik anyukádra emlékeztet, nem kidobni mondom, csak egy dobozba beletenni. Nekem még élnek a szüleim, de elváltak, én a nagymamámat és a nagypapámat vesztettem el 1 hónap különbséggel, de nagypapám mellettem halt meg. Végignéztem. Borzasztó volt látni, és minden este úgy elaludni, hogy a fejemben végig játszódott az egész, újra és újra. Én itt élek az ő házukban, de eltettem a dolgaikat, és így könnyebb volt. Próbáld meg elfoglalni magad, tűzz ki célokat amiket elakarsz érni. Gondold át az életed, írd fel miket szeretnél elérni és olvasd el mindennap, jó lehet ez hülyeség, de nekem mindig segített ez, csak ezért mondom. Szívesen meghallgatlak bármikor. :)


20/L

2015. júl. 22. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/23 anonim ***** válasza:
73%
Szia! Nekem edesapam halt meg 3 eves koromban. Ha gondolod irj privatot, vagy ha egyszerubb akkor linkeld at a facebook profilod es ott tudunk beszelgetni! (ha szeretnel)
2015. júl. 22. 17:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/23 anonim ***** válasza:
83%

Szia!


Úgy sejtem, valószínűleg gyerekkorodban nem kaptad meg azt a szülői szeretet amire igazán szükséged lett volna főleg anyukád halála után és le merném fogadni nem is segítettek abban, hogy megemészd a tényt, hogy anyukád nincs többé. Első körben talán egy pszichológushoz kéne fordulnod és valamiféle terápiára menned, mert bár érhető, hogy igazi családra vágysz, de most már 20 éves vagy, felnőtt férfi, és nem egy kiskamasz.

Egyébként ha talán egy picit jobban belegondolsz neked van már egy családod az anyai nagyszüleid képében. Ha kapsz tőlük szeretet, ha gondoskodnak rólad és vigyáznak rád, az olyan, mintha lenne egy anyád és egy apád. Ezt így kéne felfogni szerintem. Az meg, hogy úgy kezelnek mint egy 10 évest, azt meg kéne velük beszélned, vagy be kell nekik bizonyítanod, hogy már felnőtt ember vagy.

A fájdalmadat persze meg tudom érteni. Én 15 évesen vesztettem el nagyapámat, aki olyan volt nekem mint az apám és mai napig hiányzik, sokszor gondolok is rá. De ezen túl kell lépni és tovább kell menni, mert az élet sosem áll meg

2015. júl. 22. 17:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/23 anonim ***** válasza:
13%
Pszichoterápiára van szükséged.
2015. júl. 22. 17:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/23 anonim ***** válasza:
68%

szerintem nem lenne jó 2 vadidegen pótszülő. legyél a nagyszüleiddel és próbáld elmondani nekik, hogy már nem vagy kisgyerek, amikor úgy akarnak kezelni akkor állj ki felnőttesen. mert ha látják hogy önállótlan vagy akkor persze,hogy gyerekként kezelnek.

anyukád cuccaira meg elmondhatod, hogy zavar minden nap látni őket,nem rakhatnák át a saját szobájukba?hogy neked ne kelljen mindig nézni?

és helyes,hogy találtál barátokat, keress barátnőt is akiben megbízhatsz stb. emlékezz édesanyádra, de úgy viselkedj,hogy büszke legyen rád onnan ahol van.

apukád meg sajnos tényleg nem volt a legjobb apa, főleg miután elküldött otthonról és a szemedre vetette, hogy nem tudsz anyaként tekinteni a nőre akit 2 éve ismer.. mégha 10-12 éve vele lenne és a nő nevelt volna fel akkor azt mondom, hogy másabb a helyzet, de miért tekintenél anyaként egy nőre aki 18 éves korod óta van az életedben, nem tett érte semmit,hogy kedveld?szóval apukádat szerintem hagyd békén, majd remélhetőleg rájön, hogy hibát követett el veled kapcsolatban. nagyszüleidet meg segítsd, tölts velük sok időt a hétköznapokban is, esetleg csinálhattok programokat,kirándulás,városnézés stb.

2015. júl. 22. 18:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/23 anonim ***** válasza:
59%
sajnálom majd el kell hogy fogad ami meg történt,sajnos ilyen az élet te nem tudsz mit tenni ellene .lépj tul rajta mert csak fel emészt
2015. júl. 22. 18:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/23 anonim ***** válasza:
45%
Egyetértek az 5-össel. Orvosi segítségre van szükséged, mert láthatóan, érezhetően nem fejlődsz a kortársaiddal együtt, ami persze betudható a traumának, de ha nem tudsz tovább lépni, két év múlva akár komoly problémákat, megaláztatásokat is okozhat, ha még mindig 17 éves gyerekekkel barátkozol, ráakaszkodsz a családjukra.
2015. júl. 22. 18:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/23 anonim ***** válasza:
13%
Igen, egy jó pszichoterapeuta talán rendbe rak. Pszichiátert kerüld.
2015. júl. 22. 18:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/23 A kérdező kommentje:
Mindig ez történik, hogy el akarnak küldeni orvoshoz, mintha baj lenne a fejemben pedig nem vagyok bolond. Nem értitek a helyzetemet az a baj, éppen ezért nem tud senki sem segíteni. Nem értem hogy miért baj az, ha egy szülőre vágyom és családra, semmi mást nem szeretnék. És ha elmennék orvoshoz az sem segítene mert jártam pszichológushoz sok ideig, de hiába volt az egész.
2015. júl. 22. 18:42
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!