Megmondjam anyuéknek, hogy nem akarok tovább tanulni?

Csillagász az hova kell? Hát az országban szerintem sehova, maximum meteorológusnak vagy kettő. Még egy szuahéli-indonéz nyelvtanárnak is jobb esélyei vannak az elhelyezkedésre, úgyhogy a csillagásztanoncnak tényleg csak a külföld marad.

Csak éppen lehet, hogy ott is kopp lesz, mert az USA-ban se sok ilyen kellhet, ők meg azt mondják hogy: "Harvard? na, ez jöhet. Sie-ge-dáj Tjudomaanye... a f@szom, ki se tudom betűzni, na Bettyke ezt a kukába..."

Én csak azt mondom, hogy addig amíg nincs valami lezsírozva, addig nem érdemes inni a medve bőrére.

Emellett, az bizony így van, hogy tanulni kell.

Jobb az, hogy egy diplomával a zsebben dolgozol ideiglenesen a szalag mellett, mint hogy már a szalag mellett kell dolgoznod, hogy megélj, aztán akkor gondolkozol, hogy mit lehetne csinálni, mert nem ezt akarod életed végéig.

Én a helyedben nagyon meggondolnám ezt a dolgot. Azt írod, hogy nincs semmilyen terved arra nézve, hogy mit is csinálnál. OK, nem mindenki akar egyetemre menni, de akkor kitanul 1-2 szakmát, amivel jól el tud helyezkedni. Ez így nagyon korrekt, de úgy, hogy a szüleid ennyi energiát belefektettek a továbbtanulásod tervezésébe és te ennek ellenére a semmit, ismeretlent választod, az kiakasztó. Ne lepődj meg, ha nagyon haragudni fognak. Ahogy már írtam, nem mindenki jár egyetemre, de akkor legyen egy szakmája, amivel el tud helyezkedni meg egy terve, hogy hogy fog megélni. Egyébként annyit tudok mondani, hogy az életben mindenért meg kell küzdeni. Lehet, hogy most soknak találod a megtanulandó anyagot, de akkor a napi 8-12 órás munkát is annak fogod...pedig a munka elől nem lehet elmenekülni és nem is szabad. Próbáld meg összeszedni magad, senki sem azért jár iskolába, mert minden egyes pillanatát élvezi. Sokszor erőt kell vennünk magunkon, hogy tovább tudjuk folytatni. Az élet kihívásokból áll és joggal büszke magára, aki jól veszi az akadályokat, de egy olyan életben, amiben nincs kihívás (ilyet szeretnél most magadnak), nincs önbecsülés sem, hisz nincs minek örülni és büszkének lenni.

Egyébként nálunk is van líceum, ahol lakom Magyarországon. Csodálom, hogy sokan nem hallottak még róla.

Szia!

Nem akarlak kioktatni, de érdemes megfogadnod a tanácsom. Én se akartam tovább tanulni, gondoltam dolgozom, de érettségivel sehova nem vettek fel, pedig nem olyan helyre jelentkeztem, ahova kell 6 diploma és 3 nyelvvizsga. (Tesco, Auchan, Meki, Burger, takarítani, bőven stb)

Félelmetes volt az az 1 év, amit szenvedéssel töltöttem el, rosszul voltam, mert a számlákat örültünk, hogy ki tudtuk fizetni és itt éreztem meg igazán, hogy hülyeség volt, amit csináltam.

Fiatal vagyok még, képzetlen, (plusz bárki bármit mond a külső sajnos sokat nyom a latba én meg nem vagyok szép, és ezt könnyen ki lehetett szűrni, hogy ezért utasítanak el) nem sokan kapkodtak utánam, pedig rengeteg helyre jelentkeztem. Megéreztem, hogy milyen is (szegény) felnőttnek lenni (munka nélkül csak félig éreztem át, de akkor is) az állandó bizonytalanság, én vásároltam így spórolni kellett, a számlák miatti aggodalom, jött a tél, a gáz számlát is ki kell fizetni, nem kívánom vissza azt az 1 évet.

Nem olvastam el a válaszokat, így bocsánat, ha valamit leírtál, de kérlek, tanulj, keress egy álom szakmát, amivel szeretsz foglalkozni, ami érdekel, ami feldob és vigyél végig egy sulit. Én is tovább tanultam, és annyira gyorsan telik az idő, így, hogy élvezem, amit tanulok, el se hiszed. :)

Több lehetőséged lesz, ha tanulsz valamit, mert akkor "mezei" munkában is el tudsz helyezkedni, ha így hozza a sors, meg abban is amit kitanulsz.

Nem kötelező megfogadni a tanácsom, de kérlek, gondolkodj rajta! Bárhogy is döntesz több sikert kívánok, mint, ami nekem volt!