Szemétség élni az életünket, miközben a szüleimnek problémái vannak?

Ha tényleg saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe (pl. eljátékgépezték a pénzüket, mert függők, vagy alkoholisták), akkor teljes mértékben igazad van és ne legyen lelkiismeret furdalásod, éld a saját életed!

Azonban ha végiggürizték az életüket és ettől függetlenül kerültek ilyen bajba akkor segíts nekik! Nyugodtan menj el nyaralni, de az albérlet keresésében, esetleg a kaukció kifizetésében segítsd őket!

A helyzettől függ minden.

Az én szüleim is egész életükben szórták a pénzt, ittak. Nevelésük abból állt, hogy rám ordítottak, ha nem mentem egy szóra a közértbe nekik sörért vagy borért.(80-as években még nem volt törvény, hogy gyerek nem vehet italt vagy cigit)

Tanulni csak az általuk választott szakmát tanulhattam, és 17 évesen amikor szakmunkásvizsgám meglett, elzavartak dolgozni. Később elmenekültem otthonról, és elkezdtem a saját életemet élni. Tanultam, dolgoztam sokszor 2 helyen is. Férjhez mentem aki szintén tanult, sokat dolgozott. Ma 40 évesen az erős középosztálybeliek csoportjába kerültünk. Ma a szórakozásunk az, hogy járjuk a világot. A szüleim akárcsak a tied ma is pénzhiánnyal küszködnek, mert idő előtt elisszák a pénzt. Ők is egyik albérletből a másikba mennek. Volt szép házuk, de elitták.

Én nem támogatom őket. Jobban mondva amikor felhívnak, hogy segítsek, mert jaj nem ettünk már napok óta, akkor mindig elmegyek és a hűtőt, mélyhűtőládát telepakolom ételekkel. Veszek főszereket is, mindent. De pénzt nem adok. ( volt amikor ezen is hisztiznek, hogy a hűtő feltöltése helyett inkább a pénzt adtam volna)

A férjem anyukája egész életébe dolgozott, hogy felneveljen egyedül 3 gyermeket. Mindig jó anya volt, és amikor megismert, engem is az első naptól kezdve úgy kezelt mintha a lánya lennék. Nagyon sokat segített nekünk még az elején. Őt támogatjuk rendszeresen.

Jól mondják. Azt kapod vissza az élettől amit magad is adtál..