Mostohaszulok! Nektek vannak problemaitok a ferjetek/felesegetek gyerekeivel?

Kedves Drága Kérdező!

Teljesen egyértelmű hogy a pasid nem szeret téged igazán, nem tekint a társának. Ezzel van a gond nem a gyerekeivel. Ha a gyerekek azt látnák, hogy az apjuk melletted kiáll, összetartoztok és EGYSÉGES FRONTOT alkottok, akkor meghunyászkodnak és jó gyerekek lesznek.

1. nem tudják hogy együtt vagytok. még a legkisebb gyereknek is feltűnik az ilyesmi.

2. nem ad neked igazat, és megaláz előttük a pasid. direkt nem mondom hogy a párod mert nem az!!!

A lakás ezek szerint a tied. Küldd el a pasit jó messzire és vissza se nézz. ez a tanácsom. Találsz más gyerekes pasit aki tényleg becsül téged.

Ja és mi az hogy nem nevelheted a kölykeit úgy ahogy te szeretnéd, ha egyszer rád bízza, ő meg elmegy??? mi az hogy megüthetnek téged??

Tudod a kulcsa az egésznek az, hogy te félsz a pasitól hogy mit fog szólni ha merészelsz szóvá tenni valamit, vagy csinálsz valamit. Félsz attól, hogy megharagszik rád, vagy kioszt, vagy beszól, netán elhagy. Ezért vagy nyuszi. És ő ezt nagyon jól kihasználja, még ha nem tudatosan is teszi.

Ha most nem is akarsz szakítani vele, akkor is állj a sarkadra és mindent tegyél úgy ahogy TE jónak látod, a gyerekeivel is és vele is. Ha nem tetszik neki, akkor elmehet. Ha ez a hozzáállásod, akkor fog téged emberszámba venni, és vagy változtat és társsául fogad, vagy elhagy, de akkor tényleg nem is szeret téged, csak elvan veled mert nincs más kéznél.

Ha hagyod hogy ez így menjen tovább, abban a továbbiakban TE LESZEL A HIBÁS.

Te egy nagyon intelligens és jóindulatú nő vagy. Tuti, hogy amit a kapcsolat elején adtál a gyerekeknek, azt jól csináltad. Sok szívességet tettél már meg így is értük. Szerintem sem lángol a szerelem a pasidban irántad jelenleg. De ezen még lehet változtatni. Szerintem is két külön platformon kéne kezelni a gyerekeket meg a kapcsolatotokat, mert ez két külön válság terület az életetekben. Pl. ahhoz, hogy visszahódítsd a fickót, megnézd, hogy szeret-e még egyáltalán, lehet, jó lenne, kicsit lelépnek (pl. pár hét) v.melyik barátnődhöz. El lehet mondani, hogy már úgy érzed, nem tisztelt, nem ad a szavadra, és még egy plusz válságos terület is van az életedben, a gyerekei. Aztán ki lehet térni arra, mait az egyik válaszoló írt, hogy ezek a gyerekek órási fenyítések után kiáltanak, ha nem akar gazembereket, meg lelkisérülteket pár év múlva, akkor sürgősen kezdje el következetesen nevelni őket, vagy nagy lesz a baj. aztán szerintem azt is felvázolhatod, hogy téged ingyen bébiszitternek használ, és senki szerint nem normális dolog, hogy nem veled kíván egy ágyban aludni, hanem az elkényeztetett fiaival, és az sem normális, hogy nem áll ki melletted, egy felnőtt társ mellett, hanem a gyereknek ad igazat, olyan helyzetben, mikor egyértelmű, hogy neked volt igazad.

Én sosem vagyok a szakítás híve, én úgy gondolom, hogy mindig menteni kell, ami menthető, de szerintem költözz külön, nézd meg, hogy vágyik e utánad, tesz e érted majd erőfeszítéseket, és ha nem, végleg dobd ki.

Te meg biztos fiatal vagy, előtted az élet, férjhez mehetsz majd és lesznek csak saját gyerekeitek. és boldog lehetsz.

Minden jót neked!

8:49es vagyok

sokan írják hogy próbálni menteni a menthetőt, meg változtatást próbálni. szerintem ez nem az a helyzet. Ez veszett ügy, a pasinak nem kellesz, vagy nem olyan férfi akire én rábíznám magam mondjuk. Nem érdekel a nyavalygása, meg hogy így meg úgy... Vagy kiáll melletted és a társának tekint, vagy nincs miről beszélni. Itt nem arról van szó hogy a spórolt pénzből nyaralni vigyen vagy inkább kocsit venne magának... ebben lehet kompromisszumot kötni, vagy hogy hetnete többször akar ezt vagy azt csinálni, vagy szeretne magának új dolgot venni, vagy mi legyen a vállalkozással. Itt alapvető problémák vannak. Te oda vagy érte, mert vonzódsz hozzá, de nem vagy hajlandó tudomásul venni, hogy ő viszont nem úgy bánik veled, ahogy kéne, ahogy illene, és ahogy egy szerető férfi szokott viselkedni. Te meghunyászkodsz, teszed ami neki jó, de ő mit tesz érted? Komolyan, mit tesz érted? Én egy apró mondatot sem olvastam ami arra vonatkozna, hogy miben keresi a te kedvedet... Csak azt hogy te szereted őt. ENNEK SEMMI ÉRTELME. csak elfogadsz egy számodra roppant kellemetlen felállást a szerelmed nevében. De a szerelemnek nem a másik felé kell áldozatnak lenni, hanem más felé mondjuk. Nem az ő szemétkedéseit kell elfogadni, hanem mondjuk azt hogy kicsi lakásban de boldogok vagytok... vagy nem megyünk nyaralni mert közösen gyűjtünk, ilyesmi.

Tényleg fiatal lehetsz ha simán belementél ilyen helyzetbe. :)

31/N

Én csak egyet nevelek. Dicsekvésre alkalmas, hogy verhetem is, ha úgy látom jónak: normálatlannak ilyen lehetőőséget nem enged egy édesanya. Élni ezzel persze nem kell, vannak szabályaim, ezekből nem engedek és ez a gyereknek csak jó, bár nehéz lenyelni: tudja, hogy igazam van, azaz lehet adni a szavamra. Ez még a legnagyobb nemtetszés mellett is biztonságérzetet ad neki.

A dolog ott dől el, hogy a két szülő (te és a férjed) nem lehet külön véleményen, legalábbis a kölykök előtt. Ha megbeszélitek, hogy amibe ő nem kíván belefolyni, abban ha hozzá is fordulnak a kölykök, csak visszaküldi hozzád őket vagy ugyanazt mondja/teszi, rend lesz. Ennek hiányában szerintem el is válhatnál, mert alapvető. Ezt a megbeszélést követően pedig a gyerekekkel érkezésnél közölném a már megbeszélteket: ezt lehet, azt nem, ha mégis, akkor nem jöttök+mentek haza v. büntetés v. pofon.

Egyébként számomra logikus, hogy a gyerek azt tegye, amit vele is tehetnek: rúg? Rendben, én is. Sajnálom, ha ez fáj neki, nem tehetek róla, hogy nagyobbat tudok.. Legközelebb ne tegye akkor.

:"-Dragam, en nagyon szeretlek, de ugye tudod, hogy mindig a fiaim lesznek az elsok?"

namost ez idáig természetes. én szóba sem álltam volna a férjemmel, ha BÁRKIT, akár engem, a kislánya elé helyezett volna. nem ez a baj. az a baj, hogy "ész nélkül" szereti őket. nem neveli, írtam már. ha leszámítjuk, hogy van mit enniük, meg jó ruhájuk, fedél a fejük felett, ez a két fiú úgy nő fel, mint az utcagyerekek. nevelés nélkül. EZ a baj. kettőtök kapcsolatában pedig az, hogy nem hallgat Rád, pedig Te fiatal korod ellenére látod, hogy ez nem jó így...lehet nem jól közelíted meg: ne a saját kényelmetlenségeiddel, számodra zavaró dologgal kezd, hanem mutass rá, hogy ez a GYEREKEINEK mennyire rossz lesz később...ha ebből sem ért, tleg lapát, mert akkor nemcsak nem jó apa, de ostoba ember is.

Szerintem pedig nem természetes hogy a gyerek az első, hanem a gyerek és az ember párja is első, ez egyáltalán nem zárja ki egymást. Azok a kapcsolatok kizártnak tartom hogy hosszútávon boldogságban működjenek, ahol megvannak a gyerekek, és onnantól Anya számára Apa csak valahol a béka seneke után kullog, vagy fordítva. Én boldog házasságban élek, imádom a gyerekem, de a férjem is nagyon szeretem, és persze hogy sokszor a gyerek miatt háttérbe szorítjuk a magunk igényét, mert imádjuk, de ezt ketten tesszük közös akarattal és abban az arányban amennyire pici még.

Szerintem ez a helyzet reménytelen, még most lépj ki belőle és válassz egy magadhoz illő férfit, akivel valóban majd úgy tudjátok nevelni a gyermekeiteket, hogy abban mindketten boldogok és elégedettek lesztek. És légyszíves soha többé ne tűrd el, hogy utolsó szolgaként kezeljenek a saját házadban.

Próbálj gondolkodni is. Ezt azért írom így, mert a nők javarészt - tisztelet a kivételnek (van!) - érzelmi alapon élnek. Adva egy idős fickó. Van neki fiatal nő, hely ahol lakik, ego és kényelmi szempontok kiszolgálva. Nem azért, mert ezt keresi másban, hanem azért, mert ahhoz képest, amennyit ő beletesz a vásárba, sokkal nagyobbat vesz ki belőle. Lásd, nem tesz engedményt. Ahogy mondták: lapát.

Az nem feltétlenül elvárható, még ha sokan fel is hördülnek, hogy két ember feltétel nélkül egymásnak éljen, de amikor egy kapcsolatban a külső tényező többet nyom a latban, mint a belső, akkor ezzel az erővel - sarkítva - te is mondhatnád, ahogy pl. egy izomkolosszus szeretővel az ágyban találna otthon: bocs, de a pasim mindig is előbbre lesz, mint te, ahogy neked a gyerekek..

Ha neki a gyerekei a társai, az csodás, de a te szempontodból - hiába is volnál apás kissé, ha nem vagy a 'gyereke' - ebben nincs semmi pozitívum.

A saját lakásodban viszont, ha tovább is folytatod ezt, kijelentheted, hogy oda be nem tehetik a lábukat. Megérted, hogy fontosak neki, épp ezért használja ki velük a rendelkezésre álló időt és ne a négy fal között töltsék, hanem valami élménydúsabb helyen..