Mostohaszulok! Nektek vannak problemaitok a ferjetek/felesegetek gyerekeivel?

KIK A LÓTÚRÓK PONTOZTAK LE ÉS MIÉRT???!!

2.

A helyzet kulcsa az apuka agyában van. Ha ő nem motivált a helyzet megoldásában, az megoldatlan marad.

Neki megfelelő, hogy a gyerekek kezeljék a távirányítót? Egyéb jeleit is adja az apuka a gyerekek felé gondolom, hogy ők előrébb vannak az agyában, mint te.

Nem csodálom, ha ez így van, hiszen neki nehéz lehetne azt kommunikálni a gyerekek felé, hogy látjátok, elváltunk, és még egy idegen nő a szívemhez közelebb is áll, mint ti.

Ha a gyerekek nem tolerálnak, neked se kell őket. Nem azt mondom, hogy légy ellenséges, hanem hogy inkább közömbös. Menj el otthonról, ha ők ott vannak. Legyen saját programod, barátnő, anyuka, munka, stb. Nem jó felállás az, hogy ők téged megalázhatnak. Azt meg ne vállald, hogy egyedül kelljen velük lenned. Majd akkor, ha tiszteletteljesen viszonyulnak hozzád. Az meg soha napján kiskedden lesz szerintem, ha az apjuk nem változtat a hozzáállásán.

Kedves Kérdező! A dolog összetett, dolgozni kell rajta mindenkinek, hogy harmonikus kapcsolat legyen kisebb nézeteltérésekkel. Lehetne kezdeni el komolyabb elbeszélgetést a pasiddal, h hogy érzed magad mikor a gyerekek rosszalkodnak, a fejedre nőnek, v átlépik a határokat. Neki partnernek kell ebben lenni.Ha hosszabb távú terve van veled akkor meg kell engednie , h neveld a gyerekeit, ha már te is úgy érzed h te jobban értenél ehez a dologhoz mint ő. Aztán mindannyiótoknak le kéne ülni, megbeszélni, hogy azt hogy ha ők csúnyán viselkednek akkor te rosszul érzed magad, és ha te rosszul érzed magad akkor apa is, és apa el fog téged vesziteni, és ők ugye ezt nem akarják mert szeretik az apjukat, és nem akarják h szomorú legyen miattad. Aztán azt is helyre kéne tenni, h az apjuk őket is szereti, mint gyerekeket, téged meg mint a pátját, csak máshogy, nem jobban, nem rosszabbul. És van mikor apának rájuk, máskor meg rád van több ideje.Példákkal is h pl velük mikor leül házit csinálni, te háttérbe szorulsz, vagy mikor veled elmegy vacsorázni, akkor ők szorulnak háttérbe. Hogy mindenki kapjon, meg boldog legyen ugy igazságos, h a másik javára le is mondoj egy kicsit.Nem lehet apát kisajátítani, mer az önzőség.

Az tény h a fiúk elevenebbek mint a lányok, és a gyerekeknek nagyobb a mozgásigényük, mint a felnőtteknek.Ezt az igényt ki kell elégíteni, vmi sport jó lenne.Ezt neked tolerálni kell.

Én napköziben dolgozom, rengeteg nnem nevelt vagy félrenevelt gyerekkel, de azt kell h mondjam 1 hónap összeszokás után jó kis csapat alakult ki. Aranyosak, szeretjük egymást.Az elején kell lefektetni a szabályokat, kialakítani a szokásokat. Mondjuk, ha már belédrugnak az elég durva, itt jogos lenne egy atyai pofon.

Nálunk is vannak hőbörgések, meg viták, de olyankor el kell velük beszélgetni, h pl a másik mit érez, meg h ő mit érezne, ha vele ezt csinálnák. Az a lényeg h megértse miért kell normálisan viselkedni, nemcsak azért mert apa rákényszeritette, belülről kell motiválni, nem külső kényszer kell, érzelmileg el kell fogadtatni vele dolgokat. Meg meg kell neki mondani h bunkó viselkedés.

Először beszégessetek vmilyen dologról, problémáról el ami feljön, aztán ha legközelebb is hibáznak határozottan mondd meg nekik h nem szabad. harmadjára kiabálhatsz is velük, vagy leszidhatod őket, lényg h érezzék a haragod. Az biztos h ehhez az egészhez a párod is kell! Ha ő nem partner akkor hagyd ott!

A gyerekek ha nem is voltál velük ellenszenves, de ha a testbeszéded , mimikád olyan, ők ezt megérzik. És általában tudják kinél meddig lehet elmenni.

Próbáld megismerni őket, mi érdekli, játszatok együtt ők is nyitottabbak lesznek feléd. Kösd le a figyelmüket, vond be őket a házimunkába, sütésbe...

Juttasd őket sikerekhez, aztán dicsérd meg.

Kemény munka az elején, de hidd el megéri, mert utána még jó kapcsolat is lehet köztetek! És akkor már nem lesz kérdés kinél lesz a távitányító, együttérzőbbek lesznek, maguktól jönnek segíteni.

Kitartást,ne add fel:)

És ne feledd el : Nem a farok csóválja a kutyát!

szia

már a legelején írtam én voltam a 16:18-as.

Azóta csak figyelemmel kísértem a válaszaidat.

Egyik nagy probléma,hogy a párod a gyerekei előtt rendezi le a problémátokat és ezért ők sem tisztelnek eléggé,hisz látják,hogy az apjuk is,hogy beszél veled amikor valami nem úgy megy...

Ahogy elnézem,ne haragudj,de ez a kapcsolat már nem fog túl sokáig tartani ha a párod sem segít megoldani a helyzetet a gyerekekkel.

Nekem 2 fiam van,ők kapták az apukát :)

Eleinte nálunk is voltak problémák,még most is akadnak,de nálunk hál istennek megoldható a helyzet.Nekem is irdatlan rosszak a fiaim,nehéz őket kezelni,de kezdik egyre jobban észrevenni,hogy ki a felnőtt és ki a gyerek,hogy amit a párom mond azt ugyan úgy be kell tartaniuk mint ha én mondanám.

Mi ezt úgy értük el,hogy ha valamit úgy láttam,hogy nem jól csinál a gyerekekkel,akkor sem előttük mondtam el neki,hogy sztem ez így nem jó,hanem amikor már este lefeküdtek,akkor mi is meg tudtuk beszélni a dolgainkat.Néha hagytam és hagyom is,hogy csak ő foglalkozzon velük,hiába vagyok itt,így láthatjuk,hogy hogy viselkednek vele,el szoktak menni néha nélkülem is játszótérre stb,nekünk bevált,hogy sokat voltak/vannak együtt ők 3-an.És mint egy másik válaszoló is írta,nem kell pótolnod az anyjukat,az van nekik,inkább a barátjuk akarj lenni.Párom pék-cukrász,sokat süt itthon is,a fiuk imádnak a tésztáiban turkálni,segíteni sütni.A fiaim igaz még csak 2 és 4 évesek,de hihetetlen milyen okosak,amellett,hogy néha eget rengetően rosszak is. :)Mi előtt összeköltöztünk volna,a fiaim is aludtak velem az ágyban,volt,hogy éjjel is,de mióta összeköltöztünk(lassan több mint fél éve) ezt kiiktattuk.Néha elfekszenek velünk,de aludni csak a saját ágyukban szabad.Már nem is zavarja őket,meg kellett tanulniuk,hogy már nem csak én vagyok.az apa helyében nem engedném,hogy abban az ágyban aludjanak amibe ti.

Viszont a párodnak és neked sem szabad erőltetni,hogy veled legyenek ha nem akarnak,kedvesnek kell lenni velük viszont egyúttal szigorúnak is,hogy lássák ha valami olyat csinálnak veled ami neked/nektek rossz akkor van következménye is,de ha valami problémájuk van akkor mehetnek is hozzád.

Nagyon nehéz az ilyen helyzet.Minél előbb beszélnetek kellene erről a pároddal,mert ezt így nem hinném,hogy sokáig fogod bírni.Gondolja végig sztem a párod is,hogy mennyire vagy fontos neki,az egész kapcsolatotok,és hogy ne csak neked kelljen alkalmazkodni a gyerekek és az ő igényeihez hanem nekik is a tiédhez.Ha nem működik érdemes befejezni a kapcsolatot,mert ez az egész előbb utóbb tönkre fog téged tenni.Még találhatsz olyat akinek nincsen gyermeke,azzal talán könnyebb lesz :)

üdv

Kriszta

"Nem azt mondom, hogy légy ellenséges, hanem hogy inkább közömbös. Menj el otthonról, ha ők ott vannak."

Ez egy jó tanács,és hosszabb távon talán jó taktika is.Esetemben legalábbis bevált,bár az én "mostohagyerekem" nem volt rossz,sem neveletlen,egyszerűen csak nem volt szabad semmilyen kapcsolatot kialakítania velem...

Ezért ami nem megy nem erőltetjük alapon mikor nálunk volt,max köszöntem neki,de onnantól apával volt,elküldtem őket moziba meg ide-oda,én meg szerveztem magamnak "csajos" programokat arra az időre.

El kellett telnie némi időnek,hogy a kislány feldolgozza a történteket,és a saját kis eszével átlássa a dolgokat.Most már ott tartunk,hogy néha kis titkait is megosztja velem,szót fogad,bár nem próbálom nevelni,az az anyja meg az apja dolga,és szeret.Engem is és az azóta született pici testvérét is.

Szóval semmi sem lehetetlen,próbáld ki a távolságtartást.Szervezz nekik lakáson kívüli dolgokat az apjukkal,addig is nyugodtan vagy otthon :)

Azt viszont beszéld meg a Pároddal,hogy az ágyatok a tiétek,a tiéd és az övé!Nem ott kéne a gyerkőcöknek aludni....

Sok sikert,kitartás! :)