Anyósomék megfojtanak túlzott aggódásukkal, törődésükkel. Más is van így?

ha valaki tud okosat mondani, hogy, hogy lehet ezt jól lereagálni, akkor megköszönném.

konfliktus nem szeretnék, ugyanakkor nem bírom ezt a feszültséget, ami bennem van emiatt.

de lehet, hogy kénytelen leszek elviselni. idősebb embereket nem nagyon lehet megváltoztatni

megnehezíti az egészet, hogy:

a férjem egyetlen szem, nehezen jött gyerek

nem jó Anyósomék kapcsolata

ha ezt a kettőt nézzük, kicsit érthető, hogy mivel foglalkozzanak, ha nem a fiúkkal. de akkor is túlzásba viszik. (pl. mindig akarnak hozni kaját, hogy biztos nem volt időm főzni. ruhákat vesznek nekünk. gyakran kérdezgetik, hogy mikor megyünk legközelebb. és ha jövünk, akkor meg azt akarják, hogy maradjunk minél tovább, ha pl. szombaton megyünk, akkor maradjuk vasárnapra is) tulajdonképpen szoktuk is mondani nekik, hogy "miért vetted ezeket a pólókat, van már elég", "tudunk magunknak főzni" de ezekre általában valami elhesegetés a válasz, hogy "nem baj, akkor is odaadom"

szóval elég nehéz. úgy érzem, nem is törekszenek arra, hogy elengedjék a fiukat.

nagyon ismerős, amit írsz :)

van, hogy jobban viselem, azt mondom magamban: "jó, nem nekem szól, ők ilyenek". de van, hogy felidegesítem magam, pedig tudom, hogy nem kéne.

hány meny szokott itt panaszkodni az oldalon, akinek kifejezetten rosszindulatú az anyósa.

nálunk tudom, hogy csak jót akarnak. nem kéne panaszkodnom.