Nem tetszik, ahogy a férjem elosztja a szabadidejét a két gyereke között, mit tehetek?
Az előző házasságából van már egy kisiskolás gyereke, és egy nolc hónapos közös babánk.
Az a gondom, hogy a szabadideje nagy részét a nagyobb gyerekével tölti, velünk meg szinte alig van.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a férjem heti 3 napot a munkahelyén dolgozik, ilyenkor reggel 8ra megy (a baba még alszik), és este 7 körül ér haza. Ilyenkor a baba gyorsan fürdik, egy fél óra játék, aztán vacsora és alvás.
Heti 2 napot itthonról dolgozik, ilyenkor 9kor kezdi a melót és 4kor fejezi be. Ezeken a napokon lenne több ideje a babával foglalkozni. De mégsincs, mert 4kor leteszi a munkát, gyorsan letusol, aztán megy az elsőszülött gyerekéért és viszi játszóházba, moziba, játszótérre, cirkuszba, stb. És az a vége, hogy este 8ra esik haza, a baba persze már alszik, vagy éppen altatom, így idő ismét nem jut rá.
Maradnak a hétvégék. Havi egy hétvégét bent tölt a munkahelyén, mindkét napon reggel fél 8tól este 8ig, merta cégnél, ahol dolgozik, kötelező havi egy hétvégét túlórázni. (Szerencsére nagyon jól fizetik ezt a kötelező túlórát, így ezt el tudom fogadni.)
A mradék 3 hétvégén a hónapból pedig itt van nálunk az elsőszülött gyereke. És persze olyankor a férjem minden lehetséges időt vele tölt, a két napból egyiken elmennek egész napos közös programra, a másikon pedig filmeket/meséket néznek, együtt játszanak valamit, stb. Nekem marad a főzés, takarítás, stb, és a babával is én foglalkozom, mert a férjem energiáját és idejét leköti a nagyobb gyereke.
Tehát gyakorlatilag a babára szinte semmi ideje nem marad, nekem pedig ez nem igazán tetszik. Nagyon fáj, hogy a férjem lemarad a baba minden fontos fejlődési állomásáról? Értem én, hogy a másik gyerekének is szüksége van az apjára, de ez szerintem már túlzás, és nagyon fáj, hogy ezért a baba fog "apa nélkül" felnőni.
Mit tehetnék, hogy ez változzon, vagy milyen időbeosztás lehetne a megoldás szerintetek?
Saridon mellett lettél terhes, mi?
Egyébként meg, gyerekek, ez az orrba-szájba összeállunk mindenkivel és gyereket csinálunk ez ilyen következményekkel jár. Ésszel köll élni.
"minden szempontból minden érintett előadásában hallgassuk meg a történetet! "
dehogynem. kulonben hogy adsz tanacsot?
baromi sok minden fugg a korulmenyektol es a valodi hatterrol.
Amugy en nem vagyok a kerdezo ellen, pusztan unszimpatikus.
En amugy annyira nem ertem az ilyet...
A ferjed gondolom nem 8 honapja valt mintaapava, valoszinu mar azelott is sokkat foglalkozott a nagyobbal. Akkor nem zavart? Nem erezted azt, hogy hatterbe vagy szorulva vagy, hogy epp tulzasba viszi mar?
Engem tuti megorjitene, de kezdjuk is ott, hogy egy elvalt, gyerekes ferfi nekem soha nem is kene, pont ezert.
At kellett volna ezt alaposan gondolni, mert ennek igy semmi ertelme...
Ha a beszélgetés nem segít: amikor megy a naggyal játszótérre, vagy bababarát helyre, akkor megfogod és felnyalábolod a babát és mész velük. Olyan nincs, hogy megtiltja, hogy vele menjetek, szabad ember vagy, oda mész ahova akarsz. Arról nem is beszélve, hogy sosem fogja a nagy elfogadni a kicsit, ha el van zárva tőle. Mivel a közös gyerek még kicsi, ezért neked kell először a nagyobb gyerek közelébe férkőzni. Ezt az elfogadtatást már jóval a baba előtt el kellett volna érni, ebben az egyben vagy hibás kérdező. Nem szabadott volna addig gyereket vállalni, amíg a nagy nincs túl a váláson és el nem fogad téged.
Másik drasztikus megoldás, egy hétköznap délután te csinálsz a naggyal programot addig az apa a babával. Mert úgy látom itt a férj semmit sem fog tenni, nem hajlandó vállalni a közvetítő szerepet, ezért neked kell nyitnod a gyerek felé.
Jónak mondható a viszonyunk, illetve az volt, de a baba születése óta sajnos romlik.
De szeret engem a gyerek, szokott nekem rajzolni, és mindig mellém akar ülni, stb.
A terhesség előtt és a terhesség alatt is gyakran mentem velük ide-oda, amíg még kényelmesen tudtam mozogni.
Nem is volt probléma, és a terhesség előtt és alatt a férjem is normálisabban osztotta be az idejét, volt ideje rám is. (Ha nem így lett volna, nem szültem volna neki gyereket.)
A baba születése óta van az, hogy amikor kis ideje is van, egyből rohan a nagyhoz, mi meg le vagyunk ejtve. Gondolom, (túl)kompenzál.
Én persze feszült vagyok emiatt, és rosszul esik, így egyre ingerültebb vagyok a gyerek jelenlétében sajnos. Tudom hogy nem ő tehet róla, nem is rá haragszom, de attól még a feszültség bennem van. És ezt nyilván a gyerek is megérzi (nem hülye), így a kapcsolatunk is romlik sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!