Mit szólnátok hozzá ha ilyen férjetek lenne?

Ha amúgy szeretném a munkát és valóban nem engedné, az nem esne jól.

De azért szerintem sokan itt nem tudják, milyen az igazán rossz munka.

Dolgoztam olyan helyen, hogy olyan nehéz volt, hogy napi szinten néhány óra után már szédelegtem és folyt a vér az orromból, holott elvileg egészségügyileg teljesen alkalmas voltam a munkára.

Ismerek olyan embert, akinek harmincvalahány éves korára már millió egy betegsége van, szinte azt lehet mondani, hogy levélszám szedi a fájdalomcsillapítókat, hogy egyáltalán végig tudja csinálni a napot. A munkahelyen meg sorozatban lesznek rosszul az emberek.

Azért ilyen esetekben bármelyikünkről lenne is szó, akár a férjemről, akár rólam, azért alaposan átbeszélnénk, hogy tényleg kenyérkérdés-e, vagy inkább egy ideig összébb tudjuk húzni a nadrágszíjat, mert lehet, tényleg az lesz a vége, hogy idejekorán búcsút vehetünk a másiktól.

Sok minden függvénye ez azért, nem olyan fekete és fehér, ahogy itt be van sokszor állítva.

Közölném vele, hogy keressen mást. Amióta befejeztem az egyetemet dolgozok. Párom is így ismert meg, nekünk az a természetes, hogy dolgozunk. Ugyanaz a végzettségünk btw. Amúgy jól keresek, úgyhogy hülye lenne azt mondani, hogy maradjak otthon. A hideg ráz a gondolara, hogy semmi felelősségem csak otthon lébecolok és legyek üde. Gyerek még nincs a háztartást közösen vezetjük amúgy se sok mert egy 3 szobás lakásban vagyunk munka mellett mozgunk és ki is mozdulunk főzni is rendszeresen főzök. Amúgy ha a férjed szerint a munka miatt az ember testi-lelki roncs lesz az rá nem vonatkozik?

Kérdező, te tudod neked mi a jó. Ha maradnál és nem terheli nagyon a kasszát a kereset kiesésed maradj. Bár a kitartottságnak is megvannak az árnyoldalai.