Mit gondoltok, van értelme így folytatni?

Én azt gondolom, hogy arra fogni, hogy ő volt az első, óriási böszmeség, már bocsi. Én 20 évesen jöttem össze a férjemmel, szintén komoly kapcsolatok nélkül, első férfi az életemben. Telt múlt az idő, szintén 8 év telt el, de nem vágyom másra. Nem érdekel más pasi. Nálad sem ez a gond, hogy más nők felé kacsingatsz, hanem az, hogy már mások a céljaitok. Ez nem feltétlenül korfüggő, másnál is előfordulhat. De ezt mondd el neki, ne azt, hogy elpazaroltál 8 évet. Nem kell tudnia, azt gondolom, mert valaha boldoggá tett téged, így is váljatok el.

Nyilván nem jó így benne maradni egy kapcsolatban, érthető az is, hogy mivel korán jöttetek össze, változnak az igények, de próbáld érzéssel.

Húúú, de nagyon fura volt ezt elolvasni! Olyan, mintha a párom szavait hallottam volna 4 évvel ezelőtt. Azta, de durva... Kicsit nehezen térek most napirendre fölötte :D

No, a lényeg, hogy mi is 16 évesen jöttünk össze, illetve én még csak 15 voltam. Nálunk is mindenki papolt folyamatosan, hogy mekkora baromságot csinálunk, a szülők meg állandóan csesztettek, hogy mindek kell már megint találkozni, minek vagyunk annyit együtt, meg hogy majd meglátjuk, hogy huszonévesen mennyire bánni fogjuk, hogy egymásra csesztük el azt a sok értékes évet...

Én 24 évesen, 2 évvel az eljegyzés után elkezdtem mondogatni a páromnak, hogy na, akkor szervezni kéne a lagzit, meg lassan baba is jó lenne. Ekkor végzett párom az egyetemen és egy darabig csendesen hallgatta a terveimet, aztán egyszer csak kifakadt, hogy ő nagyon sajnálja, de most ő élvezni szeretné az életet, eljárni ide-oda, élményeket szerezni, stb. Elindultak a veszekedések, mert ő pezsgést akart, én meg családi idillt. Az lett a vége, hogy megcsalt, ami kiderült és akkor én rádöbbentem, hogy olyat akartam erőltetni, amire még nem volt felkészülve, sőt nem is szeret igazán, mert megcsalt. Szakítottam vele, elköltözött, de egy hétig szenvedett, mint egy kutya, mert rájött, hogy mit veszített, mert igazából ugyan úgy szeretett, csak hát azért az esküvő még korai volt, mert bulizni akart, utazgatni, élni az életet és a család előtt is még túl gyereknek érezte magát ahhoz, hogy lagzit csináljunk. Később aztán én is rájöttem, hogy igaz, hogy már majd' 9 éve együtt voltunk és a kapcsolatunk már nem járt gyerekcipőben, de 24 éves fejjel még én se voltam érett a témához. Csak hát az az igazság, hogy ebben a korban kezdik el az ismerősök postolgatni az esküvői fotókat és a lányok nagy része ezt sopánkodva figyeli... Ez volt az oka annak, hogy én is erőltettem a témát, csak erre utólag döbbentem rá sajnos.

A vége az lett, hogy a szakítás után egy héttel térden csúszva jött vissza hozzám és könyörgött, hogy higyjem el neki, hogy ez a megcsalás semmi nem volt, semmit nem jelentett, csak annyira sarokba szorítva érezte magát az esküvő téma miatt, hogy egyszerűen valamivel éreznie kellett a szabadságát. El is vett volna, de akkor természetesen már mondtam, hogy nem. Megcsalás, szakítás után nem rohanok a templomba... Vissza fogadtam, eljártunk és a mai napig is eljárunk folyton bulizni, járjuk a világot, élünk, ahogy a fiataloknak élniük kell, idén pedig (4 évvel a balhé után) csapunk egy világra szóló lagzit és se én, se ő nem vagyunk már bizonytalanok.

Talán Ti is ezen mentek most keresztül. Próbáljátok meg szakítás és fölösleges megcsalás nélkül megoldani a helyzetet. Ha szereted, akkor miért hagynád el? Tapasztalatokat és emlékeket az ember nem csak akkor szerezhet, ha ágyról ágyra jár. Nekem rengeteg élményem és tapasztalatom van a párom által és nagyon, KIMONDHATATLANUL boldog vagyok, hogy ilyen hamar rátaláltam, mert nem csak a szerelmem, hanem a gyerekkori jóbarátom is, együtt cseperedtünk felnőtté, együtt küzdöttünk meg az élet eddigi nagy akadályaival és együtt úsztunk életünkben először a földközi tengerben, együtt buliztunk először a szigetfesztiválon, és sorolhatnám, mennyi "első élményem" van, amit vele éltem át. Ez felbecsülhetetlen!

Hullámvölgyek vannak minden kapcsolatban. Fontos a kompromisszum. Ha két ember szereti egymást, akkor az egyik akarjon is bármerre indulni, a másik örömmel fogja követni akkor is, ha ő igazából az ellenkező irányt választaná. Én nem bántam meg, hogy a családalapítós, esküvős tervem meghiúsult 4 évvel ez előtt, mert akkor még nem voltam kész rá. Most az vagyok és így még szebb lesz az esküvőnk.

Szurkolok nektek!

"viszont a párom nem igazán fogadta el az én baráti körömet, úgy gondolta, rossz hatással vannak rám, majd egy idő után ellenségeskedésbe fulladt"

Ezzel szerintem elmondtál mindent. Kicsit tisztult is a kép, legalábbis előttem. Nemcsak arról van szó, hogy korán összejöttetek és hosszú, barátok nélküli, unalmas életet éltetek, hanem ezek szerint a párod úgymond elmarta a barátaidat már jó régen. Szerinted mi lesz akkor, ha gyerekeitek is lesznek?

Nekem ez olyan érdekes, ha meghallom, hogy "élni akarok, szabad akarok lenni" az jut eszembe, hogy de elmennék siklóernyőzni, de elmennék egy hátizsákkal olyan országba, ahol nem beszélem a nyelvet, vagy csak hajózgatnék valahol.

Soha nem azt értem élet meg szabadság alatt, hogy valaki egy sötét szobában dugjon meg.