Túlreagálom, vagy jogosan esik rosszul?

Egy hete szültem. Programozott császárral, kora délután lett meg a baba.

A férjem ott volt velem a kórházban, a műtőbe nem jöhetett be. Mikor kivették a babát, pár percre odaadták neki, azután elvitték két órára megfigyelni, engem pedig befektettek az őrzőbe, ahová ugye nem lehet bejönni látogatni.

Viszont ami nagyon rosszul esett, hogy aznap délután négytől a férjemnek közös programja volt a hétéves gyerekével, aki az előző házasságából született. Ilyenkor mindig úszni mennek, és most is így történt.

Szóval délután be sem jött a babához. Igaz, hogy engem nem lehetett látogatni, de a babát megnézhette volna, sőt oda is adták volna neki kb egy fél órára. Sőt, a gyereket is behozhatta volna, ő is megnézhette volna a tesóját.

De nem, ők úszni mentek, mintha a kisebbik gyereke születésének napja is csak egy sima hétköznap lett volna.

És nekem ez igencsak rosszul esik azóta is. Nem említettem ezt a férjemnek, de ez az egész nekem úgy jön le, hogy a baba nem fontos, vagy legalábbis az elsőszülött gyereke fontosabb.

Ti mit gondoltok erről? Szerintetek rendben van ez így, vagy ti is elvártátok volna, hogy délután ugorjon (ugorjanak) be a babához egy kicsit?