Három hete meghalt az Édesanyám. Hogy lehet enyhíteni a fájdalmat?
41 éves vagyok, úgy alakult az élet, hogy együtt éltünk. így a mindennapjaink közösek voltak...mindent vele beszéltem meg, Ő érte aggódtam egész életemben.
Ő volt a Mindenem, az életem értelme..Érte éltem...Neki pedig én voltam a mindene.
Fél éve váltam el, szinte csak Ő maradt nekem.( Van barátom, próbálja a lelket tartani bennem, de az anyukám mégis az anyukám...)
Kórházba került, ahol egy hét leforgása alatt , váratlanul, hirtelen meghalt :(
Vele együtt haltam én is. Az első sokk után nem is fogtam fel, mi történt.Azóta is úgy telnek a napjaim, h néha nem tudom, ébren vagyok vagy álmodok...amikor tudatosul a valóság, rendesen fájdalmat érzek!
Azóta folyamatosan gyomoridegem van...minden percben rá gondolok, mindenről ő jut az eszembe.Sokat sírok...
Szó szerint mintha kiszakadt volna egy darab a szívemből.
Nem tudom hogyan tovább, semmi sem érdekel, tengetem az életem...sokszor még most is várom,néha felakarom hívni telefonon, mint korábban, mindennap...iszonyú.
Látom a személyes dolgait...
Gondolom más is volt ilyen helyzetben.
Aki hasonló szoros kapcsolatban volt az elhunyttal, hogy "vészelte" át?
Néha úgy érzem, nincs kedvem élni...
Friss ez a tragédia még, tudom..
Mit lehet tenni, ha a legfontosabb embert veszítjük el????
12 évesen Apukám meghalt, 4 éve anyukám második férje, aki szinte nevelőapám volt...A válásom is 25 év után történt, kicsit azt is "meggyászoltam"..
Sorban elvesztem a legfontosabb embereket, közülük is Anyukámat...egyszerűen nem tudok beletörődni, főleg, hogy érzem, valamit elb..sztak a kórházban...sok a kérdés, amire nincs válasz...
Végtelenül sajnálom!
Nekem Apukám 17 éves koromban halt meg. 46 éves vagyok most, Anyu 70 múlott, és rettegek, hogy meg fog halni. Nme beteg, de hát senki nem él örökké. És gyakran rémálmaim vannak, és elképzelni sem tudom, mi lesz, ha Ő nem lesz! Na... el is bőgtem magam....
Az én édesapám 3 és fél éve halt meg, anyu kicsi több, mint egy éve. Nem akarlak elkeseríteni, kedves Kérdező, de egy darabig még fájni fog. Közhelyesnek tűnik, pedig igaz: csak az idő segíthet. Egy idő után tompul a fájdalom, megtanulsz az érzéssel élni hogy Édesanyád elment. Eljön az az idő is, amikor mosolyogva tudsz emlékezni rá - de pontos recept nincs, mindenki máshogy gyászol.
NÁlam most, anyu halála után úgy 13-14 hónappal jött el az az idő, hogy már mosolyogni is tudok, ha rá gondolok... máskor meg potyognak a könnyeim, megállíthatatlanul. Még nem tudom szabályozni. Én is felhívnám, szinte minden nap - és fejbekólint az, amikor rájövök arra, hogy már nem hívhatom.
Nincs jó tanács. Gyászolj, éld meg a gyászodat, erre szükséged van. Sírj esténként, beszélgess barátokkal(ha vannak körülötted), csinálj bármit, ami pici megkönnyebbülést hoz. Idővel jobb lesz, meglátod. Csak így léphetsz a gyógyulás útjára.
5. válaszolónak üzenem, ettől féltem örök életemben, h ez bekövetkezik. Most még sem akarom elhinni, nem megy...
Előre sajnálok mindenkit, aki ilyen közel áll az Édesanyjához, mert ez egy borzalom!
Aki kilométerekre él tőle és havonta vagy ritkábban találkozik vele, az fel sem fogja ennyire, mert nem érzi a hiányát, de így, hogy együtt éltünk, ez nagyon nehéz...
A dolgaival meg nem is tudom, hogy vagyok...valami olyan van benne, h nincs "jogom" kotorászni közöttük, mert az övé...jó, tudom, ez majd elmúlik, de most ezt érzem :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!