Szeretnék is meg nem is gyereket. Más is van így rajtam kívül?

10 éve boldog kapcsolatban élek a férjemmel. Az elején mindketten akartunk gyerekeket. A szívem még most is vágyna rá. Az eszem viszont nem. Világ életemben rettegtem a terhességtő, a szüléstől...bár úgy gondolom le tudnám küzdeni a félelmeimet, ha nagyon akarnám. 30 múltam. Sajnos anyagilag sem állunk jól, bár egy babát azért el tudnánk látni. Ha felsorolok érveket ellenérveket a baba mellett és ellen..sajnos több az ellene szóló. Félek felelősséget vállalni. 20 évre le kell magad kötelezni. Néha úgy érzem, bőven elég magamért felelni ebben a mai világban, nemhogy egy gyerekért.. Aztán ott vannak a félelmeim. Bírom majd a terhességet? A szülést? Egészséges lesz? A férjem nem szeretne babát. Persze ha én akarnék, akkor rábólintana...de mivel én sem erőltetem a dolgot, így nincs miről beszélnünk. Azt hittem 10 évvel ezelőtt, hogy majd idővel beindulnak a hormonok, az ösztönök vagy mik és nem lesz semmi ami felülírhatná őket. De nem így lett. Más is van, aki hasonlóan érez, vagy csak én vagyok ennyire defekt? Nálam nem az van, hogy utálom a gyerekeket...mert szeretem őket. Vágynék az anyaságra. Tudom, hogy jó szülő lennék. ÉS mégis az van bennem, hogy nem, nem, és nem! Ez az ami frusztrál. Mi van, ha soha nem adunk esélyt neki? És ha majd 60 évesen ezen fogok filózni, hogy "mi lett volna HA..."?? De ha adunk...mi van ha megbánom?? Teljes a bizonytalanság. De időm az már nincs sok ezen filózni.....