Szeretnék is meg nem is gyereket. Más is van így rajtam kívül?

Ez egy hülye általánosítás.

Barátnőm nem akart gyereket, mégis összejött. Nos a gyermekeknek mindenük megvan és imádja őket. Azóta már kettő is van! Nem igaz, hogy aki nem akar, az majd veri a gyerekét, meg sz..rik rá.

Az igaz, hogy erőltetni nem szabad, de ennek ellenére az ég világon senki sem tudja megmondani előre, hogy mi lesz mikor a gyerek már ott van.

Szia.. Na akkor jön az én válaszom, aki ezeket mind-mind átélte.. :)

Húztam halasztottam a dolgot, közben a férjemmel már 16 éve együtt voltunk. Egyszerűen ugyanazokat gondoltam és éreztem amiket Te. Meg a félelmet, hogy és mi lesz, ha mégsem lesz, megbirkózom-e azzal, hogy nincs gyerekem pedig szerettem volna, stb. stb.

A nőgyógyászati vizsgálattól is rettegtem, nemhogy a terhességtől,szüléstől...

Aztán valami bekattant, de nagyon, hogy én akarok szeretni egy gyereket, akarok boldog gyereknevetést hallani, és szeretnék majd unokákat is idősebb napjaimra :)

És 35 évesen megszületett a lányunk. Már eltelt 8 év azóta. Egyetlen dolgot bánnék nagyon, ha ő nem lenne. Mondjuk közhely, de igaz, hogy amíg nincs az embernek gyereke, nem tudja mit hagy ki.

Én azt mondom, hajrá! :) Nagyon jó dolog, mikor esténként ránézel az alvó gyerekedre, és azt érzed, van miért élni, van miért dolgozni, van miért csinálni, óriási erőt ad. :)

Megértelek. Én is valami ilyesmit érzek, de ez nálam más miatt alakult ki, nem pusztán bizonytalanság az ok.

Konkrétan a természet megoldotta, hogy ne legyen gyerek. A férjemmel szerettünk volna babát, de nekem nem lehet. Mikor megtudtam ezt, nagyon kétségbe voltam esve...azt hittem emiatt válás lesz, de a férjemnek meg se fordult a fejében, hogy ezért elhagyjon. Ő bizony komolyan vette, hogy "egészségben betegségben". Azt mondta neki másik nőtől nem kell gyerek...ha tőlem nem lehet akkor nem lesz neki is kész. Majd magunkra költjük azt a pénzt amit gyerekre költöttünk volna.

Nem volt könnyű időszak, sokat sírtam. Ráadásul rögtön a házasságunk első hónapjai után ért minket ez a csapás...

Most már azért úgy érzem elfogadtam ezt a dolgot. (Csak akkor kerül elő, és tépődnek fel a sebek kicsit, ha valaki áskálódik a magánügyeinkben, és rákérdez, mikor lesz már gyerekünk.) Arra mérges vagyok...de ha ez nincs akkor általánosságban már nem olyan rossz mint az elején.

Elfelejteni nyilván sosem fogom, a vágy sem fog megszűnni, de el lehet fogadni teljes mértékben. (Aki nem akarja elfogadni, azok szoktak örökbe fogadni) Mi ezt kihagyjuk.

Ezek után, jöttek elő bizonyos gondolatok, amikor figyeltem más párokat akiknek gyereke lett.

Egyre több negatív példát látok a környezetemben, hogy addig boldog párok mennek szét gyerekvállalás után rövid idővel. Sosincs idejük semmire, (egymásra sem mindig), van aki konkrétan a gyerekeivel kapcsolatos dolgokon kívül nem csinál semmit, nem dolgozik, nem él, sose jár sehová, nincs hobbija, a régi barátaival se törődik. Én nem szeretnék így élni.

Azt érzem ennyi idő eltelte után, hogy már leülepedett ez a dolog, hogy nem kell mindenkinek feltétlenül gyereket vállalni.

Sok dolog van még az életben ami örömet adhat. Legalábbis én ezt látom, ezt tapasztalom. Lehet, hogy valaki ezeket az apróságokat lenézi, (azt csak sajnálni tudom),és minden öröme, az életcélja csak a gyerek, hát hajrá. Engem ez nem érint. Nekem nem adatik meg, szóval kerestem más örömöket:) Ennyi.

Arra pedig nem gondolok, hogy ki fogja rám nyitni öreg koromban az ajtót, ha nem lesz gyerekem. Ha lehetne és vállalnék, akkor sincs rá garancia, hogy érdekelni fogom. Plusz én inkább otthonba vonulnék, minthogy a gyerekem ápoljon és cserélje ki a pelenkámat. Az már rég rossz ha valaki ezért vállal gyereket például.

Érdemes nagyon megfontolni. Az biztos, hogy hatalmas felelősség, rengeteg pénzbe kerül és sok a negatívuma is. De gondolom sok örömöt is adhat.

Időd még van dönteni. Kb 10 éved, ha 30 éves vagy. Ha kétségeid vannak ne vállalj, pl csak mert a társadalom ezt várja el... Abból semmi jó nem sül ki.

Én is úgy voltam vele, ahogy te. Aztán összeházasodtunk a párommal és néhány évre rá úgy döntöttünk, hogy a félelmeinket leszámítva nincs akadálya a gyerekvállalásnak, tehát nem erőltettük, de nem védekeztünk már. Szinte azonnal összejött a baba, amitől én sokkot kaptam szó szerint. Gondoltam lesz időm még eljátszadozni a gondolattal, nem volt. Utólag visszagondolva jobb is volt így. :)

Aztán a férjem meglehetősen sokat kezdett "túlórázni", "tárgyalásokra" járni, stb. Végül kibukott, hogy a jó ég sem tudja mióta csalt, amíg én otthon ültem várandósan, majd később a babánkkal. A legnagyobb félelmem vált valóra az újszülött csecsemőnkkel a karomon és tudod mit? Nem bánom! Évek teltek el azóta, a lányunk ovis. A házasságom gallyra ment, elváltunk, de van egy kis boldogságbomba az életemben, akiért érdemes reggelente felkelnem és akiért őszintén azt mondhatom, hogy MEGÉRI!

A férjemet cseréltem le egy gyerekre, ha nagyon le akarom sarkítani a dolgokat. Nem mondom, hogy nem volt nehéz és nem nehéz a mai napig néha, de soha nem adnám semmiért és senkiért a lányomat!!!

Azon pedig ne agyalj, hogy mi lesz, ha valami baja lesz, ha beteg lesz. Ezek olyan dolgok, amikbe belebetegedsz, ha állandóan ezen kattogsz. Elég ilyeneken agyalni akkor, ha már megvan a baj, addig pedig boldogan és pozitívan kell élni!

Én úgy gondolom, hogy később meg fogod bánni, ha úgy döntesz nem vállaltok gyereket. Vágysz rá, szeretnél, te is leírtad. El fog jönni az a pillanat 10-20-30 év múlva, amikor már sajnálni fogd.

Ha tanácsolhatnék (persze nincs jogom hozzá), akkor azt mondanám járjatok el úgy, ahogy mi. Ne erőltessétek, csak hagyjátok a természetre és ha összejön összejön, ha nem nem. Ha összejön, akkor fogadjátok őt úgy, mint egy kis ajándékot, akit odaföntről valaki Nektek szánt!!! No meg persze tartsatok ki egymás mellett jóban rosszban, ebben ne járjatok úgy, mint mi! :)

Szerencsére a nőknek van választási lehetőségük. Akarnak, vagy nem... Ennyire egyszerű. :) Csak jól kell dönteni.

(és itt most bocsánat azoktól, akik szeretnének, de nem lehet) :(

"Egy gyerek nagy teher mindenféle szempontból,hiába jönnek azzal a dumával hogy a szeretete kárpótol mindenért."

Csak ők tudják, hogy miről beszélnek, te meg nem tudod, mivel nincs gyereked :-)