Külön kassza? Nekem nem marad pénzem.

Ha külön kasszan vagytok, nem kell neki a te ruhaidrol gondoskodni.

Le lehet ülni és megbeszelni m hogy figyelj Pisti, nem lehetne hogy változtassunk valamin, mert ez így nekem nem jó.

Amúgy ha egyedül elnel, szintén semmi pénzed nem maradna, sőt. ...

Ez akkor se jó így. Ha jól értem, nem vagytok házasok, tehát ha ő jövő héten meghal, vag szakít veled, onnantól teljesen egyedül kell boldogulj, nem örökölsz, stb. Felelőtlenség, hogy nem teszel félre semmit.

De így nem is tudsz, mert a párod magasabb fizetése miatt olyan költségekbe is be kell szállnod, ami egyedül eszedbe se jutna, jól látnád, hogy erre bizony nem telik.

Ha külön kasszán vagytok, akkor neked a saját lehetőségeidhez kell mérni a kiadásaidat, saját tartalékot kell képezz, és nem lehetsz nagyvonalú, nem vehetsz ötletszerűen ezt-azt a párodnak, mert most éppen megteheted. Nem teheted meg, mert az a pénz hiányozni fog, mikor pl. kilyukad a csizmád talpa, és hirtelen kell egy új.

És tényleg írd fel az összes kiadást, az összes számlát, számold végig, ki mit fizetett. Ne csak egy hónapig, hanem amíg ez a külön kassza dolog tart, folyamatosan. a kiadások megoszlása ugyanis havonta változik. A te hozzájárulásodat pedig csökkentsd arra a szintre, ami ekkora fizetés mellett megengedhető. Persze párod is csak ugyanennyit adjon, ha ragaszkodtok az elvekhez, aztán meglátjátok, hogy ez mire elég. Ha neki ez a színvonal nem elegendő (ismertem olyat, aki szerint heti 7x kell húst főzni...), akkor vagy járuljon hozzá többel a költségekhez, vagy vezessen külön konyhát, vagy csináljon amit jónak lát, de te nem költhetsz többet, mint amennyit megengedhetsz magadnak.

Kedves kérdező!

Én éltem hasonló kapcsolatban, szerencsére nem túl sokáig. Talán csak a közös érdeklődés, hobbi kötött össze minket, és azért húztuk 2 évig, mert lusták voltunk kilépni. Ezt a kapcsolatot az elejétől a bizalmatlanság jellemezte. Nem az én részemről, részemről a "hülyeség", mert azt hittem, hogy szépen, kis lépésenként helyre rakom benne azt, amit más elrontott, ahonnan a teljes bizalmatlanság eredt. Hasonlóan gondolkodtam én is pénzről, mint te, nem szórtam semmi hülyeségre. Pedig lett volna mit. Tudod mikor telt be a pohár? Amikor a rég óta várt pillanat bekövetkezett a volt munkahelyemen (tervezetten sikerült megszabadulni tőle), a következővel meg még nem volt megkötve a szerződés. Olyanokat kezdett vizionálni, hogy majd neki kell eltartania. :) No én itt újraterveztem, rájöttem, hogy bármit teszek is, önző, bizalmatlan, elkényelmesedett ember marad, és abból a kapcsolatból hosszabb távon sem lesz semmi. És ezt végig gondolva belőlem akkor kiveszett a szeretet utolsó szikrája is. (mennyire lehetek fontos neki, ha ilyesmin nyüsszög?) Azóta megtaláltam a boldogságom, akivel most együtt élek 3 éve, 3 hét múlva a férjem lesz, és rövidesen megszületik első gyermekünk is. Tehát megérte. Jövőbe nem látok, nem tudom mi hogyan fog alakulni, de bízom benne, hogy ez a kapcsolat, és ez az állapot végleges. Még hozzá tenném, hogy ő kevesebbet keres, sajnos a harmadát annak amit én. No és? Mindenünk közös. Fordulhat még a kocka, inkább megbecsüljük a _közös_ keresetünket, és ő épp úgy vigyáz a Forintra, mint ha mindet ő kereste volna meg. Mérlegelj, beszéljetek erről, értékeld ki a beszélgetéseiteket. 1 azaz egy életed van, és ne élj a pillanatnak, gondolkodj hosszabb távon! Sok sikert így, vagy úgy!