Mit lehet tenni ilyen anyóssal?

kedves Kérdező: mivel kezdted a kérdést?

"néha amikor találkozunk..."

nekem a néha nem azt jelenti, hogy ott állnék a házad előtt napi rendszerességgel, mikor hazaérsz.

A néha, az havi 2-3 alkalom.

én is járok néha a gyerekeimhez, viszek unokáknak gyümölcsöt, yoghurtot, időnként ha sütök süteményt, és nem azért mert a menyem mujának, hülyének, vagy bármilyen rossznak gondolnám.

A menyem anyukája hetente 3x ott van egész délután, én havonta 1-2 alkalommal. akkor is bekopogok az ablakon és odaadom amit estlegesen a gyreekeknek szántam.

az unokák a másik mamát már várják, engem nem, mivel alig látnak.

most ebben mifranc a jó?

bocs, hogy visszakérdeztem(

Nem olvastam el a hozzászólásokat végig, csak az első oldalig.

Én is bármit meg tudok főzni (jól is főzök, mások szerint is), a barátom nagymamája mégis ellát tanácsokkal (pl.: hogy kell a sültkrumplit rendesen kisütni).

csakhogy én ezt nem úgy veszem, hogy oktatgatni akar, hanem segít.

Perzse, hogy tudom, hogy kell megcsinálni rendesen egy sültkrumplit, de akár másodjára-harmadjára is tisztelettel végighallgatom őt.

És nem azért mert én nem tudom megcsinálni...

Kérdező, én nem minősítelek ennyi információból, de ha főzni nem is, tiszteletet és türelmet igenis tanulhatnál...

Nem értem mit nem értenek azon a válaszadók h a kérdezőnek nem segítség h 3 napi kaját odaad az anyós? Ezért miért rossz ember azért mert neki nem segítség? Miért rossz ember ha mindennap saját kis főztjével akarja a párját meglepni?

Kérdező ha annyira zavar mond meg te az anyósnak, h esztek nála de ne rakosgasson nektek.

Hiszti, hiszti, hiszti.

Mint előttem írták, tanulhatnál egy kis tiszteletet, türelmet.

Egyébként pedig bármikor tanulhatsz újat.. Legutóbb az anyósomnál voltunk és annyira isteni kaját csinált, hogy megkértem mondja el hogy csinálja. Én is nagyon finoman készítem, de ebben volt valami plusz és engem érdekelt. Mindamellett pedig ilyenkor anyósomnak fülig ér a szája, hogy taníthat nekem is valamit. A menyeit a lányaiként szereti, miután egyébként csak fiai vannak.

Aztán persze én is tanítok neki. Van egy süti, amiben ő sose volt jó. Nagyon szereti, de ő maga soha nem tudta jól megcsinálni, én pedig abban vagyok a legjobb. A családban mindenkinek van specialitása, nekem pedig épp az.

Ezek apróságok amik segítenek abban, hogy fent maradjon a jó kapcsolat és mindig szeretettel forduljunk a másikhoz. Túl sok energiát sem vesz igénybe...

Az pedig, hogy te készíteni akartál valamit, mert megkért a párod és végül anyóstól kaptatok kaját...komolyan? Majd megcsinálod neki másnap, ha már ott van a kész kaja.

Ne hisztizz feleslegesen, rendkívül gyerekes vagy.

Anyósom nem tud főzni (a baj az, hogy néha megpróbálja) elképzelem, hogy áthozná... hát, lehet, ott romlana meg. A fia képes volt inkább vajas kenyeret enni, a család többi része is, annyira nem tud főzni...

Anyósom tesója viszont pont ilyen, és ő, mivel öreglány, szintén anyósnak hiszi magát :D

Amikor jön, mindig hoz kaját, és olyankor nem kell főznöm két napig :) hát, a gyerekek és állandó rohanás, mindennapi-másnapi főzés után azért jól is esik ilyen szünet, és hidd el, pár év múlva neked is jól fog :)

Kedves 45-ös nálad a pont!

tökéletesen megfogalmaztad.

egy kaján sokszor apróságokon mulik a siker.

Én mondjuk roppant népszerü vagyok fasirtban! Kismenyem valamelyik nap megkérdezte, hogy az Övé vajon miért nem lett olyan mint az enyém.

Prézli gond volt! Ilyen egyszerü. Az Ő fasirtja nem kapott olyan finom sült kérget mint az enyém :-)

hát hoztam Neki egy zacskó morzsát, amit én használok.

Ilyen egyszerü valóban) Ő nagyon finom hidegkonyhai dolgokat készit,én nyertes halászlét :-)......

Kedves Kérdező, csak azt nem értem, miért nem próbálod ezt a javadra fordítani? Anyósom bármit szívesen ad. Ha náluk vagyunk hétvégén, mindig rengeteg étel van, bármit vihetnénk. Ha vasárnap este érünk haza tőlük, nyilván nincs se energiám, se nagyon időm másnapra főzni, hogy ebédet tudjunk vinni a munkahelyünkre. Úgyhogy ha már anyós szívesen adja, akkor bizony én kérek tőle vasárnapi ebédmaradékot, egy eltett lecsót, töltött káposztát. Ha nem is másnap esszük meg őket, a lecsó is, töltött káposzta is pont az az étel, eláll hetekig a fagyóban. Ráadásul ezekből jót, egészségest nem lehet tél közepén csinálni, nyáron kell. Anyósnak ott a hatalmas veteményes, rengeteg befőttet, lecsót eltesz. Nekem tök jó, mert imádjuk a lecsót, nekem viszont nem kell csinálnom, mert anyósnál van egy halom. Szóval megoldás? Ha anyós tukmál, akkor tukmálja azt, amit szeretünk. Viszem el tőle folyton a lecsót, paradicsomlevet, stb. Rengeteget spórolok ilyesmivel, anyósnak se áll a kamrában a rengeteg üveg, és nem a konzerv sűrített paradicsomot kell vegyem.

Miért nem csinálod te is ezt? Juditka/anyuka/akárhogy hívod, ne tessék lisztet adni, inkább egy lecsóalap, töltött káposzta nincsen? Tök boldog lesz ő is, meg te is.

Persze azt is ismerem, hogy milyen, ha az emberre azt tukmálják, ami nem kell. A saját édesanyám évek alatt nem értette meg, hogy nem vagyunk édesszájúak, de csak adja a süteményt, nassolnivalót. Dobálom ki, nem eszi senki. Ez nekem is fáj, de nem érti meg, hogy nálunk csak kidobjuk. Ez van. Mondtam neki, hagyja, ne csinálja, ne süssön. De ő is adni akar valamit. Hát akkor hadd adja. Örülj neki, hogy próbálkozik.

Ha meg beállít, és elkezdi mondani, hogy na hogy kell rakott krumplit csinálni? Nyugodtan megmondhatod neki, hogy köszönöm, szoktam csinálni. Tessék valami más receptet mutatni! Te is tanulsz belőle, és még jó viszony is lehet köztetek. Fordítsd ezeket a javadra.

Amúgy meg párom nagyszüleinél pl. a fasírtot senki se csinálja jobban. Öröm volt látni múltkor, hogy csinálják.