Nem szeretem, idegesit az exferjem parja, a gyermekem miatt. Mit csinaljak?

Mennyi "tökéletes" és álszent ember már megint... :) Gondolom 90% - ban olyanok, akik egy elvált, gyerekes ember párjai. Azért itt nem arról van szó hogy a kislány jól érzi ott magát. Már elnézést, de felnőtt embernek legyen annyi esze hogy belegondol, az a nem egészséges, amikor valaki azt a tudatot akarja a gyerekbe verni, hogy ő (is) az anyja - és még úgy is hívatja magát (!!!) - miközben nem az. Szerintem itt az egyetlen beteg ember az új nő és nem azért mert ő az új, hanem mert amit csinál az beteges és egy fejlődő személyiséget csak összezavar vele. Orvosi eset és ezt most minden gúny vagy túlzás nélkül, a legkomolyabban gondolom.

Most nézem, ez egy ember... Menj inkább aludni, nagyon frusztrált és fáradt lehetsz. :)

Igen, én is pont ezt akartam írni, hogy mennyi szent ember fordul meg ezen az oldalon,itt senkit nem zavar, ha a párja szexchatel, vagy nőknek írogat a facebook-ra udvarlós szövegeket, az is teljesen normális, hogy 18 éves kor után már nem kell eltartani a gyereket, mert ugye nem kötelessége a szülőknek, menjen csak dolgozni a hülyegyerek, meg az sem gond, ha a szülők ordítva dugnak a gyerek szobája mellett, és a gyerek nem tud aludni, még ő van leoltva, hogy ez teljesen normális dolog, hallgasson zenét.Meg örüljön neki, hogy a szülei ennyire szeretik egymást. Hát hallgassa a szülei kefélését, akinek ez örömöt okoz, de nehogy már ez legyen a normális! Na az ilyen gyökerek lennének legjobban kiakadva, ha ilyen történne velük, mint most veled, kérdező. Állítsd le szerintem a volt férjed nőjét, ez nem normális dolog, hogy anyucinak hívatja magát, azért álljon már meg a menet.

A nőnek nem lehet gyereke, szóval valószínűleg fontos számára, hogy a kislánnyal minél jobb legyen a kapcsolata. Ülj le vele megbeszélni a továbbiakat, mert ez mindkettőtök érdeke. Az ne fájjon, hogy ajándékokkal "halmozzák" el a gyereket, mert őt fosztod meg a jótól, ha teszel ellene. Valójában a féltékenység ugyanúgy működik ilyen esetben is, mint párkapcsolat esetén: az érzi, aki bizonytalan. Félsz, hogy nem tudod felvenni a versenyt az ajándékokkal. A kislány azonban nem tudja, mi mennyibe kerül, őt nem lehet pénzen megvenni, csak szeretettel, élményekkel, amiből te tudsz többet nyújtani számára, hiszen a te lányod, te töltöd vele a mindennapokat, hozzád kötődik jobban. Fektesd le okosan a szabályokat, de próbáld nem megfosztani vele a lányod semmi jótól. Légy magabiztos, de add meg a tiszteletet a másik nőnek, és várd a viszonzást. Akkor kezeld csak ellenségnek, ha bebizonyosodott, hogy rosszat akar.

Jogosan félsz attól, hogy elszereti a "gyereket", mert egy kisgyerek igenis befolyásolható, ahhoz fog húzni, aki elhalmozza, aki csak a jó oldalát mutatja abban a relatíve kevesebb időben, amíg ott van nála a gyerek, mint ahhoz, aki mindig nemet mond és szabályok közé szorítja. De ne így tálald!! Semmiképp sem indulatból és ne azzal indíts, hogy ne mert elszeretni a gyerekem! Ha magadra haragítod, akkor csak visszájára fordul az egész, és őszintén: semmi közöd ahhoz, hogy ő mit vesz a gyereknek, miket csinál, őt nem te irányítod. Viszont, ha értelmes ember módjára leülsz vele, partnerként kezeled, elmagyarázod neki, hogy a túlkényeztetése milyen negatív hatással lehet a gyerekre hosszú távon (és nem arra helyezni a hangsúlyt, hogy te mi mindent nem tudsz megvenni, amit ő igen és emiatt téged fog jobban szeretni), és hogy ezt nem szeretnéd. Fektessétek le a közös nevelési elveket, mert kénytelen vagy ebbe őt is bevonni, hiszen a gyerek apjának a párja. És finoman meg lehet azt is mondani, hogy ő nem az anyja, ezért ne hívassa magát annak, mert veled szemben nem szép dolog. Majd ha a gyerek mellett van mindig, számíthat rá, és a gyerek érz úgy, hogy második anyja a nő, akkor. Ő egyelőre csak egy barátnő a sok közül, semmivel se több, de ezt persze nem kell az orra alá dörgölni. Legyél okos, ne haragítsd magadra, mert nagyon sok szenvedést tud neked okozni. Csak a jóindulatára és belátására számíthatsz, másra nem, hiszen neki nem parancsolhatsz, tőle max. kérhetsz, és minden ami kettőtök között esetleg elfajul, annak a gyerek és te iszod meg a levét.

Én megértelek, nálunk szinte teljesen hasonló a helyzet, kivéve az "anyucizást". Még az is hogy nem lehet gyereke, és a kislányom is 5 éves. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy terhes lett az exemtől a csajszi, senki nem tudja hogy, állítólag orvosi csoda. Itt nem azzal van a baj, hogy szereti meg mindent megvesznek és ez a gyereknek jó. Azzal van a baj, hogy én például nem tudok lépést tartani ilyen szempontból velük, mert kevesebb pénzből gazdálkodom. És nem azért mert nincs megfelelő végzettségem, csak a gyerek miatt nem tudok minden munkát elvállalnom, figyelnem kell rá, hogy hol van, sok-e a túlóra stb. Kettő, egy ennyi idős gyereket totál nem érdekli ki ápolja ha beteg. Lehet ha nagyobb lesz majd értékelni fogja ezeket is, de most az a lényeg, hogy hány játékot meg ruhát vesznek neki. Azért azt ne felejtsük el, hogy a nevelés, a fegyelmezés része a mienk, az övék pedig a "móka-kacagás". Nehéz ez, az anyucizást ne hagyd, azért beszélj az exeddel, szerintem ne a nővel. A gyereket is megzavarja.