3. gyermekem várom, mennyire normális ez az állandó depresszió és idegesség ami rajtam van, második terhességnél is volt kiborulásom, de csak 1 x. Most többször van és életkedvem sincs. Teljesen kifordultam önmagamból. Mit csináljak?

Mivel telik egy napod?

Szeretted volna a 3. babát? Mert ilyenkor hiába szép dolog gyermeket szülni a nő is ember. Vágyakkal álmokkal stb. Néha úgy érezheti magát mint aki csak erre jó. Ezt most nem azért írom mert rossz szülőnek lenni csak az anya részéről a terhesség a szülés és az utána lévő jó pár év az állandó lemondásokról szól. Ami szép is lehet de egy idő után a bennünk lévő "ember" keresi önmagát! Én is így voltam terhesen. Imádtam , vártam és közben már előre féltem. Minden megváltozik. Megint lesz valami vagy valaki aki miatt ismét háttérbe szorulok. Ráadásul szinte csak az anyának változik meg az élete. Korlátok közé szorulunk míg a többiek élik az életüket. De gyorsan lecseng ez is hidd el. Csak néha türelmetlenek vagyunk. Utána meg már nem fogjuk megbánni hidd el!

Szia. Én első babámat várom, és folyton ideges vagyok sajnos, mert anyósom bealkot nekünk és szétakar marni... Én most költöztem ki a páromhoz Németországba, nem tudok németül sajnos, és így eléggé egyedül vagyok. Viszont sok emberrel ismerkedtem meg itt gyakorikerdeseken, és a hoxan (ott van egy 2014 majusi babak klubb) És ez ez kicsit segít.

Nehéz ez! Mindig csak a szépségeiről beszélnek és ha "nyavajog" a nő akkor annyit mondanak, hogy ez a dolgunk.... Egyébként mi is panelből kertes házba költöztünk. Már az is változás volt. De akkor pont terhes voltam. Most, hogy megszületett a nagylány így elég húzós. A nagyobbik lányom már iskolás. Egyedül jár suliba és elég önálló egyébként régóta. A munkám miatt viszonylag gyorsan bele kellett jönnie. Most 11 éves. Mellette már ismét dolgoztam, emberek közt voltam és el tudtam vállalni akármit mert családtagok vigyáztak rá vagy az unokanővére átjött és ketten elvoltak. Most hiába van kertes ház. Ha jönnek is hozzánk és nyűgös a baba akkor én húzódok be vele. Mint aki ki van rekesztve. Ha pedig nem nyűgös akkor meg fárasztó. De ha nem jönnek akkor meg az a baj. Nincs kedvem semmihez. Nem dob fel semmi. Viszont ezen nem segít senki csak saját magunk. Arra szoktam gondolni, hogy pár hónap és mikor nagyobb a gyerek akkor nekem is könnyebb lesz. Saját magam szoktam győzködni, hogy szedjem össze magam mert ha belemerülök az önsajnálatba akkor sem lesz jobb. Sőt! Annál rosszabb. Ja és ez nem olyan ami egyik napról a másikra megváltozik. Mert sokan azt hiszik, hogy ok akkor most összekapom magam és innentől minden helyreáll. Tévedés. Hagyni kell magunknak időt, hogy mindent átértékeljünk és megszokjunk. Szerencsés vagy, hogy a párod segít. Az enyém is ilyen. Ne szégyelld az érzéseidet. Nem vagy emiatt gyenge. Dolgoznak a hormonok is. Megnéznék én egy-két férfit, hogy hogyan viselkednének a helyünkbe... :) Szóval próbáld meg túlélni a napokat és győzködd magad, hogy lesz egy időszak ami megint csak nehezebb lesz de az is el fog telni. Szép lassan haladj és ne várj csodát, de minden nappal kicsit könnyebb lesz!