Tényleg ennyira rosszul neveltek a szüleim?

Ne aggódj, házimunkához bőven elég, ha tudsz olvasni, csak azok misztifikálják ennyire, akik ebben élik ki magukat, nagyobb teljesítményre semmilyen más területen sem képesek.

Velem is amúgy pontosan ez volt mint veled a helyzet, h semmit se tudtam, de:

Amikor elkerültem kollégiumba akkor elolvastam egyszer a mosógép használati utasítását és voila tudtam mosni.

Főzést meg úgy oldottam meg, h vettem egy kezdőknek szóló receptkönyvet és szépen csináltam egyszerűbb ételeket, aztán amikor megvolt a rutin, próbálkoztam bonyolultabbakkal. Szinte mind ehető lett, talán kétszer történt meg, hogy ki kellett dobni valamit. Első sült csirkémre azt mondta a barátom,h életében nem evett még ennyire omlósat (neki nem árultam el,h ez az első sült csikém:P)

Tisztítószerekre is rá van írva, h mire való és hogy kell használni, nem kell hozzá különösebb tudás.

Vasalónak is van használati utasítása, értelmes ember egyszer elolvassa és felfogja.

Igazából fogalmam sincs mi lehet az a házimunka amit csak otthon lehet megtanulni és se neten se sehol nem találsz róla infot. Ezt kérdezd már meg a barátodtól!

Ja meg arra lennék kíváncsi h ő tud-e főzni v milyen alapon várja el mástól?

Mit kell azon nevelni, hogy néha porszívózzon és tartson rendet maga körül, ne rohadjon az edénybe a maradék?

Neked se tört volna le soha a kezed, ha a szüleid odanyomják a porrongyot mondjuk, de ha legalább tanultál normálisan, nem akkora tragédia, a barátod meg túllihegi.

Engem is így neveltek, meg is lett az eredménye. Főzni úgy ahogy megtanultam, a takarításra is jobban ráveszem magam, de ehhez évek kellettek.

A házimunka sokszor kínszenvedés és az elején nagyon sokat szerencsétlenkedtem.

Igazából velem lett kitolva, mert mire megtanultam főzni addig jó sok pénzt kidobtam az ablakon a próbálkozásokra amik rögtön a vécében landoltak meg a készételekre, nem beszélve arról, hogy mennyi időt vesztettem.

Úgyhogy én egyáltalán nem érzem úgy, hogy egy fiatalnak csak a tanulás a dolga, hanem inkább a felkészülés a felnőtt életre is, hogy egyedül is ellássa magát. Bőven lett volna rá időm, elvégre nem napi 10+ órákat tanultam, szóval néha belefért volna, hogy anyukám mellé álljak a konyhában és legalább pár dolgot megtanuljak. Ezért én már tudatosan nem így nevelem az én gyerekeimet, nincsenek leterelve, de az idejükbe belefér egy kis házimunka, meg állandóan mutogatok és magyarázok mindent (pl. utazáskor a tervezés, pénzváltás mert mi két ország között ingázunk, tehát ki kell totózni, hogy érdemes-e átváltani és a lakás mellett bevásárolni vagy nem váltani és ott megvenni a cuccokat, stb.)

Ez a hazimunka meg fozes dolog egyszeruen fel van fujva, kulonosen az egyszerubb emberek koreben, akiknel mar oriasi erdemnek szamit ha meg bir fozni egy huslevest.

A vilag valtozik, az emberek egyre kevesebbet foznek, aki megteheti az meg nem is takarit hanem megcsinaltatja.

Lassuk mar be hogy a hazimunkahoz nem kell esz, sem oriasi tapasztalat, a fozest pedig meg lehet tanulni, de ha nem tudsz az sem gond mert lehet keszeteleket venni, etterembe jarni, vagy kajat rendelni.

A XXI. szazadban vagyunk, a nagyanyaink meg minden vasarnap csirket vagtak meg kiszedtek a krumplit a foldbol reggel, hogy legyen ebed, de ennek milyen relevanciaja van manapsag? Semennyi.

14:a keszetelek sokkal dragabbak es egeszsegtelenebbek. Tudom, nekem igy uszott el egy csomo penz a fenekemre meg felcsuszott par plusz kilo.

Dolgozo noknek nincs persze ideje egesz este a konyhaban majomkodni,de par alapdologgal nem art tisztaban lenni.

Akik azt mondjak, hogy aa, semmiseg mert van szakacskonyv, azok se probaltak meg rendszeresen abbol fozni. Nem pont ugyanaz az iz lesz amit akar az ember meg maceras is mindig azzal szerencsetlenkedni.

13as valaszolo vagyok

Persze, hogy igaza van, hiszen egy nőnek a konyhában a helye...

Nem lehet, hogy kicsit konzervatív a párod, te meg inkább feminista vagy?

én 19 évesen kerültem fel pestre albérletbe párommal, nulla főzéstudással. takarítani takarítottam előtte is, bár inkább a rendrakás volt otthon a feladatom. kb. egy év kellett, mire belejöttem mindenbe, nem érzem magam elkésve vele. most vagyok 22, jelenleg nem tudok már elég kaját csinálni, mert a 4-6 fős adagokat barátom egy nap alatt benyomja, annyira ízlik neki.

csak nyugi. motiváció kell meg türelem, de menni fog.

(ja és egyébként a barátod tud főzni?:))