A szüleim belém nevelték/nevelik, hogy egy senki vagyok! Mit tegyek?
Már ovis korom óta ezzel jönnek, pedig csak lassan futok, nem vagyok magas, nem örököltem muzikális képességeket. Meg kicsit béna vagyok.
Tegnap véletlenül beleakadt a lábam egy zsinórba és kihúztam a karácsonyi égőket, persze dőlt is a fa. Le lettem szidva, hogy milyen ... vagyok. Persze volt ilyen véletlenre példa máskor is. Azon is felhúzzák magukat, hogy nincs ritmus érzékem, nincs énekhangom. Hiába gyakorolok a zeneórákra, csak ketteseket kapok:( Ilyenkor is én vagyok a béna. Ha véletlenül apám hibázik és anyám nincs ott(persze szinte sosincs ott) rám keni. Mind a ketten ilyenkor belebeszélik a fejembe, hogy én egy lÚzer, ny.morult gyerek vagyok, hiba az életükbe és, hogy emiatt nem vesznek fel egészségügyre. Szerintük egy középiskolába se vesznek fel, ezért én egy senki leszek. Sajnos bentlakásosba és messzebbre nem mehetek, mert a szüleimnek nem ropogós a pénztárcája:( Most hetedikes vagyok és nem szívesen vagyok otthon, mert szinte mindenért engem hibáztatnak és kiabálnak velem. Akkor nem vagyok elég magas, mármint a szüleim szerint. Csak 154 cm vagyok, míg ők 187(anya) és 195(apa). Ők kamaszkorukban kosaraztak, ezért nekem is kéne. De alacsony vagyok, ezért s{lejtnek vagyok elkönyvelve. Délutánonként egy lovardában dolgozok, hogy lovagolhassak. Ott van egy ló, aki a tulajt, annak feleségét és engem enged a hátára. Vele kiszoktam menni az erdőbe és a sörényébe bőgök. Olyan kedves és megértő állat, anyámékra ezt nem mondhatom el. Emellett teljesen ellenzik a lovaglást és az ott töltött időmet, pedig hazaérek egy rossz szavam sincs és tanulok. Csak mindig valamit csinálok, föllököm a vízzel teli vázát, a fenyőt ellököm, a sütire teszek porcukrot, meg ilyenek.
Nem értem mért vagyok ilyen a szemükben. Sosem voltam velük tiszteletlen, nem kértem tőlük pénzt se, próbáltam őket szeretni, de nem tudom a szemükbe azt mondani, hogy szeretlek anya/apa.
Mit tudok ezzel tenni?
A szüleid hibája, hogy mindig cseszegetnek, te meg már,ha akarod ha nem akkor is bajt csinálsz.
Most légy erõs és ne vedd komolyan,amit mondanak rá.
A szüleid mondják neked, hogy szeretnek?Próbáld mondani nekik, hogy szeretlek titeket, miért cseszegettek állandóan, biztosan azt mondják mi is szeretünk, ez majd erõt ad az ujrakezdéshez!
Ez egy nevelési hiba- ne vedd fel. Minden ember - kivétel nélkül- egyszeri, megismételhetetlen, végtelen csoda.
Hogy alakítod az életed, mit valósítasz meg ebből a csodából - az egyre inkább rajtad áll, és azokon a mestereken, tanítókon, akiket te választasz: mert érzed, hogy a fejlődésed szempontjából jó. Írj naponta naplót! Az önképző, és látom jól fogalmazol - van hozzá tehetséged. A legtöbb nagy író naponta írt naplót- leírta a gondolatait, meglátásait, tapasztalatait. Ez olyan, mint a zenésznek a skála.
1. Ne hidd el nekik! Minden embernek vannak erősségei és vannak gyengébb oldalai is. Ezt elmondhatod nekik!
2. Ha ezek után is "csesztetnek", mondd nekik azt, hogy te nem tehetsz arról, hogy ilyen lettél. Miért nem tudtak "tökéletes gyereket csinálni"! Most már érjék be azzal, amijük van! :)))
Majd figyeld meg, milyen képet vágnak. No és gondolom, hogy azok után nem lesz egy szavuk sem!
Mindenki jó valami, más nem elrettentő példának.
Tisztában vagy azzal, hogy azt sugallják feléd, hogy egy senki vagy és igazából te ezzel azonosulsz is. Te is elkönyvelted magad egy balf.asznak és úgy is viselkedsz meg siránkozol, hát szedd már össze magad és ne siránkozz, ők is ezt várnák tőled és máshogy kezelnének, ha kiállnál magadért. Így tényleg egy senki maradsz.
Csakhogy a szülők is észrevehetnék, hogy nem belenevelni kellene azt, amiben nem éppen a legjobb, hanem a dicsérettel, az önbizalom-erősítéssel ösztönözni kellene, lehetne, hogy egyre inkább olyan legyen, olyanná váljon, amilyennek ők szeretnék látni.
Ez minden embernél így működik, ezért is nagyon fontos, hogy oda-figyeljünk, mi az, amit elhiszünk magunkról, és mi az, amit nem!
Az én szüleim is ezt csinálták velem gyerekkoromban.
Engem sosem vertek, de ha bármi olyat tettem, ami nekik nem tetszett feltették a kérdést, hogy
" Mégis mit képzelsz ki vagy te?"
és nekem azt kellett felelnem, hogy " Egy senki"
Ha nem ezt feleltem vagy ha egyáltalán nem feleltem semmit, akkor addig álltak felettem míg ki nem mondtam.
Most itt állok felnőttként és egyszerűen belém rögzült, hogy senki vagyok. Egy kudarc lett az életem.
De próbálok minden erőmmel változtatni rajta, ahogy csak tudok.
Azt már biztosra tudom, hogyha nekem valaha gyerekem lesz és valami rosszaságot csinál ( mint pl amit én is tettem hogy a megbeszélt hat óra helyett hat óra öt percre értem haza) akkor inkább egy pár napig nem lesz se gép, se tévé, se telefon, se mászkálás, de soha a büdös életbe nem fogom neki azt mondani, hogy egy SENKI. Ezzel lelkileg tönkre lehet tenni egy embert...főleg egy gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!