Gyakorlatilag tehernek neveltek, jogosan vagyok rájuk dühös?

A szüleim semmire sem tanítottak meg,nem adtak feladatot soha,nem állítottak példát semmivel,aboszolút sehogy sem neveltek,minden amit a világról tudok az az iskolából van,más emberektől,vagy magamtól néztem utána.Nem tanították meg hogy illedelmes legyek(a szomszéd bácsi tanította)hogy hogy beszéljek idegenekkel(magamtól)hogy hogy kell munkát keresni(még mindig nem tudom mi fán terem egy önéletrajz)nem motiváltak hogy jó legyek az iskolában vagy akárhol(a tanárok tették helyettük)nem mondták el hogy az én döntésem hogy milyen akarok lenni(most kezdtem el önmagam keresni)nem beszéltek semmi olyan dologról velem ami valamit épített volna a jellememen,nem tanítottak felelősségre.

Semmit sem tanítottak meg,és dühös vagyok rájuk ezért.

Szeretem őket,nagyon is,de borzasztó szülők.Nehéz leírni,de így van,már látom.

Nem tudom nem okolni őket azért ami lettem.Nincsenek barátaim,nem tudom hogy engedjem el magam,fogalmam sincs ki vagyok.

Tudom hogy sokan azt akarják mondani hogy milyen jó nekem,végiglustultam az egész gyerekkorom,de krvára nem jó.Tele vagyok komplexusokkal,gyenge vagyok kívülről,belülről,és fogalmam sincs hogy mit kezdjek az életemmel.

Volt egy idő mikor olyan dühös voltam,hogy azt gondoltam hogy "Ha tehernek neveltek,akkor jól terhükre is leszek,egyék meg amit főztek" szándékosan idegesítettem őket,mindent befaltam a hűtőből,nem pakoltam el semmit magam után,elvégre sose mondták,akkor miért várják el hogy hirtelen tisztaságmániás legyek?

Ez afféle bosszúhadjárat volt,nem tudom milyen reakciót vártam,de már nem is számít.Ha rám szóltak csak még dühösebb lettem és ugyanúgy folytattam a pusztítást.Ha nem,akkor azért csináltam hogy ide figyeljenek végre.

Nem tudom,már lassan mindenért őket kezdem okolni.

Mit gondoltok erről mint szülő,gyerek?

18L