Sokan miért érzik tehernek ha segíteni kell anyósnak, lesz anyósnak?

Szewrencséd van.

Én eleinte próbáltam,de megmondta,az ő háza,az ő konyhája,hozzá ne nyúljak semmihez,én ott vendég vagyok,nem családtag.Ezt tartja mai napig,pedig idén 15 éve hogy házasok vagyunk,2 gyerekkel.

De ha ő jön évente egyszer hozzánk,ő is vendégként érzi magát,még egy pohár vizet nem önt magának.

Mert olyan a kapcsolatuk. A párom anyukája például olyan távolságtartó, neki nem is lehet segíteni. Nagyon kedves, nagyon udvarias, de érzem, hogy én ott vendég vagyok. Igazából úgy viselkedik, hogy eszembe se jut felajánlani a segítséget. Igaz, ő például még nem is látogatott meg minket egyáltalán.

De például az exem anyukája nem csinált ebből gondot, ott működött a besegítés dolog. Ott valahogy természetesnek is éreztem.

Nagyon sok múlik a két ember kapcsolatán.

Kérdezőnek szerencséje van és jó anyósa.

Elsőnek legalább csak távolságtartó és nem sz*rkavaró. Azért ez is előny nem?

Én általában nem szoktam megrövidíteni anyósomat anyukámmal szemben.

Hasonló ajándékokat kapnak, amikor pl. anyósom karambolozott, ugyanúgy hordtam neki az ételt, mint ahogy anyukámnak nagybevásároltam, amikor tüdőgyulladása volt.

Sztem ez attól is függ, hányszor mennek, milyen vendégség. Ha max. évi 1x, akkor nem hinném, hogy annyira botrányos lenne, ha a meny nem sürögne-forogna... hiszen mégiscsak vendégségről van szó. Nem hiszem, hogyha a barátnőjét hívná meg vendégnek akárki, tőle elvárná, hogy ott mosogasson, a család áthívása miért lenne más?

De ha folyamatosan ott van a meny, sokszor meg vannak hívva, akkor azért illene, mert mégiscsak nagyon sokat gürizik értük az anyós.